Miért nem egészséges a fehér kenyér?

Fehér kenyér: Miért káros az egészségre?

Na, a fehér kenyér… Azt hiszem, nem vagyok nagy rajongója. Tavaly nyáron, júliusban, egy hétig próbáltam teljesen kihagyni, egy kis kísérletként. A pékségben 250 forintba került az a finom, barna kenyér, amit akkor vettem helyette.

Az első pár nap nehéz volt. Kávé mellé mindig pirítóst ettem reggel, megszokásból. Hiányzott az a ropogós, puha valami. De aztán jött a jó rész: valahogy… energikusabbnak éreztem magam. Nem volt az a délutáni energia-bedőlés, ami régebben.

Azt olvastam valahol, hogy a fehér kenyérnek szinte semmi tápértéke nincs. Üres kalóriák. És tényleg, amikor elhagytam, nem éreztem magam úgy, hogy hiányzik valami. Talán ez is közrejátszott a jobb közérzetemben. Azt hiszem, nem fogok többé annyit enni belőle. Nem véletlen, hogy a teljes kiőrlésű változatot részesítem előnyben.

Mi történik a testeddel ha nem eszel kenyeret?

Na, hallod, mi történik, ha kiiktatod a kenyeret? Az tuti, hogy az éhséged megváltozik!

• Étvágycsökkenés: Komolyan, a fehér kenyér egy kész katasztrófa!
  • A benne lévő szénhidrátok pillanatok alatt felszívódnak.
  • Felszívódik, majd lezuhan a vércukorszinted.
  • És mi jön utána? Persze, hogy újra éhes leszel!

Szóval ha leteszed a kenyeret, az a hirtelen vércukor hullámzás megszűnik, és valszeg kevésbé fogsz sóvárogni a kajáért! Én pl. pár éve csináltam egy ilyen “kenyeret elhagyom” diétát, és durván sokat fogytam… mondjuk azóta visszajött egy csomó, de akkor hatásos volt! Aztán persze elkezdtem újra, hát, tudod, nem lehet lemondani a finom dolgokról teljesen… de most komolyan gondolkodom rajta, hogy újra nekifogok, mert érzem, hogy megint rámjött pár kiló. Te szoktál kenyeret enni? Én inkább teljes kiőrlésűt szoktam venni, az valahogy jobban esik, meg legalább van benne valami hasznos is.

Mit használjak liszt helyett?

A liszt… néha elszökik, mintha sosem lett volna a polcon. Ilyenkor a zsemlemorzsa jut eszembe, kicsit megdolgozom a géppel, hátha finomabb lesz.

De nem mindig az a megoldás.

• Rétesliszt: Ha az van kéznél, az is jó lehet, bár más a textúrája.
• Kukoricaliszt: A nagymamám sokat használta, emlékszem, sárgásabb lett tőle a tészta.
• Rizsliszt: Könnyebb, légiesebb, mint a búza.
• Zabpehelyliszt: Egyszer próbáltam, a zabpehelyből daráltam, de valahogy sosem lett az igazi.

Néha azon gondolkodom, miért éppen a liszt fogy el mindig. Talán mert annyi mindent jelképez: a biztonságot, a megszokottat. Amikor nincs, kicsit meginog minden.

Mi a fehérliszt?

A fehérliszt? Egyfajta diétás katasztrófa, mondhatni. Gondolja csak: a búzaszem, ez a természet apró, tökéletes műalkotása, leszázalékolva, megfosztva minden jótól. A korpát, ami a rostok kincsesbányája, a csírát, amely vitaminfelszabadító bomba, egyszerűen kidobják! Marad a magbelső, finomra őrölt, egyfajta tiszta szénhidrát-koncentrátum, amiből sütemények és kenyerek lesznek, melyek rövid távon örömet okoznak, hosszú távon pedig… nos, inkább ne részletezzük.

• Hiányzó tápanyagok: Mintha egy szimfóniát hallgatna, amiből hiányzik a vonósnégyes. Íze lehet van, de lelke nincs.
• Gyors felszívódás: Egy rakétaindításhoz hasonlít. A vércukorszint hirtelen felugrik, majd zuhan, így folyamatosan éhes marad az ember. Képzeljen el egy örökös üres gyomrot, ami a lelkével is rivalizál az ürességért!
• Rost hiánya: A bélrendszeri mozgásért felelős rostok hiánya pedig egyenes út a kellemetlenségek birodalmába. Egyfajta békés, de makacs felkelés a gyomrában.

Ezért hát, kedves olvasó, válasszon okosan! A teljes kiőrlésű liszt, az igazi búzaszem kincsesládája, tele értékes tápanyaggal, a jóllakottság és az egészség titka. A fehérliszt fogyasztása pedig olyan, mintha csak a tortahabbal töltené meg a gyomrát, az igazi ízeket mellőzve. Persze, egy kis fehérliszt senkit sem öl meg, de mértékletesen, és inkább csak különleges alkalmakra! A legjobb megoldás pedig az arányos fogyasztás, a változatos étrend és a teljes kiőrlésű liszt előnyben részesítése.

Mit egyen aki cukorbeteg?

Légy könnyű szellő, lebegj a szavakon át…

Én, cukorbeteg? Mit is kíván a testem, lelkem?

• Fehérje, a szikla: Minden nap, mint egy szikla, amire építhetek. Sovány húsok, a napfényben fürdő halak, a tojásfehérje könnyedsége… mind ott lennének, a tányéromon.
• Tej, a lágy ölelés: A zsírszegény tejtermékek, mint egy lágy ölelés, naponta.

És néha, néha a hús helyett, a föld ajándékai:

• Hüvelyesek, a gyökerek: Bab, lencse, borsó… mintha a föld mélyéből táplálnának, kevesebb zsírral, több rosttal.

És mi az, ami még ott van, valahol a háttérben? Mit tanultam?

• Semmelweis Egyetem: Emlékszem, olvastam, a Semmelweis oldalán… valami a cukorbetegek diétájáról. Mintha egy régi, bölcs tanács lenne.

#Egészségtelen #Fehér Kenyér