Mikor jár a felmondási idő?

Mikor jár a felmondási idő: 30 vagy 90 nap?

A mikor jár a felmondási idő kérdése fontos a munkaviszony rendezett lezárásához, mivel a helytelen számítás a munkavállalói jogok sérelméhez vezethet. A szabályok pontos ismerete segít elkerülni a felesleges bizonytalanságot a felmondás folyamata alatt. Érdemes alaposan áttekinteni a jogszabályi előírásokat a távozás előtt, hogy mindenki érvényesíthesse a munkavégzés alóli felmentéssel kapcsolatos jogosultságait.

Mikor jár a felmondási idő?

A felmondási idő alapesetben 30 nap, amely a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozat közlését követő napon kezdődik.^[1] A pontos időtartam azonban jelentősen változhat attól függően, hogy ki kezdeményezi a távozást, és mennyi időt töltött a munkavállaló a cégnél.

Felmondási idő szabályai munkavállalói felmondás esetén

A munkavállalói felmondásnál a szabályok viszonylag egyszerűek: alapesetben a felmondási idő mindig 30 nap. Bár a munkaszerződésben ettől el lehet térni - akár 6 hónapig is -, a gyakorlatban a legtöbb esetben az alapidőszakkal érdemes számolni. Fontos tudni, hogy a felmondási idő hossza ilyenkor nem függ a munkaviszonyban eltöltött időtől.

Munkáltatói felmondás és a plusz napok

Munkáltatói felmondásnál a törvény jóval komplexebb rendszert ír elő, amely a lojalitást jutalmazza. Az alap 30 napos felmondási idő a munkáltatónál eltöltött évek számával növekszik.^[2] 3 év után például 5 nappal hosszabbodik meg, míg 20 év munkaviszony után az összesen 90 napra emelkedik. ^[3]

Ez a rendszer több lépcsőben épül fel: 5 év után 15 nappal, 8 év után 20 nappal, 10 év után 25 nappal, 15 év után 30 nappal, míg 18 év után már 40 nappal nő az alapidőszak. A hosszabb felmondási idő - amelyet a cégek gyakran akár 80-90 napra is kiterjeszthetnek hosszú szolgálati idő esetén - biztosítja a munkavállaló számára a tervezhetőbb átmenetet.

Munkavégzés alóli felmentés és egyéb tudnivalók

Sokan nem tudják, hogy a munkáltatói felmondás szabályai között kötelező a munkavégzés alóli felmentés is. A felmondási idő legalább felére a munkáltató köteles elengedni a dolgozót a munkavégzés alól,^[4] ami jelentősen megkönnyíti az új munkahely keresését. Ha a munkáltató korábban adja ki ezt a felmentés a munkavégzés alól lehetőséget, a szabadságok kérdése is előtérbe kerül, amelyeket vagy ki kell adni, vagy a munkaviszony végén kifizetni.

Közös megegyezés esetén teljesen más szabályok érvényesülnek. Ekkor a felek bármilyen időtartamban megegyezhetnek, akár azonnali hatállyal is megszüntethetik a munkaviszonyt. Ez a legrugalmasabb megoldás, ha a felek viszonya rendezett, és gyors váltásra van szükség.

Felmondási típusok összehasonlítása

Munkavállalói felmondás

Alapvetően 30 nap

Nem kötelező

Munkáltatói felmondás

30 nap + szolgálati időtől függő plusz napok

Kötelező (legalább a felére)

Ágnes esete a hosszú felmondási idővel

Ágnes, egy budapesti marketinges 12 éve dolgozott ugyanannál a cégnél. Amikor a cég átszervezés miatt felmondott neki, meglepődött, hogy mennyi ideje maradt az új állás keresésére.

A törvényi előírás alapján a 10 év után járó 25 nap plusz az alap 30 nap összesen 55 nap felmondási időt jelentett számára. Az elején aggódott, hogyan fogja bírni a légkört, de a munkáltatója korrekt volt.

A munkáltató a teljes felmondási idő felére, azaz közel 28 napra felmentette a munkavégzés alól. Ágnes így nyugodtan tudott interjúkra járni, miközben az első hónapban még megkapta a fizetését.

Ez a két hónap elegendő volt számára, hogy egy stabilabb, új pozíciót találjon. A tapasztalat ráébresztette, hogy a hosszú munkaviszony után járó extra napok valódi biztonsági hálót nyújtanak.

Ez a tájékoztató általános jellegű, és nem helyettesíti a munkajogi szaktanácsadást vagy a Munka Törvénykönyvének pontos értelmezését az ön egyedi helyzetében. Munkajogi kérdésekben mindig javasolt ügyvéd vagy szakszervezeti képviselő segítségét kérni.