Mikortól számít a felmondási idő?

Mikortól számít a felmondási idő: Kezdet táppénz alatt

A mikortól számít a felmondási idő pontos ismerete komoly anyagi és jogi kockázatoktól óvja meg a gyanútlan munkavállalókat és a felkészületlen munkaadókat egyaránt. A szabályok téves értelmezése elhúzódó vitákhoz vezet, míg a tiszta látásmód segít elkerülni a váratlan pénzügyi terheket. Ismerje meg a folyamat kezdetének részleteit a jogszerű távozás érdekében.

Mikor kezdődik pontosan a felmondási idő?

A felmondási idő kezdete számos egyedi körülménytől és a közlés módjától függ, így nem létezik egyetlen, minden helyzetre automatikusan alkalmazható sablon. Főszabály szerint a felmondási idő a felmondás közlését, vagyis a másik féllel való hivatalos ismertetését követő napon veszi kezdetét. Ez azt jelenti, hogy ha ma átadja vagy átveszi a dokumentumot, a határidő holnap indul el.

A valóságban a mikortól számít a felmondási idő kérdése és a kezdőpont meghatározása gyakran okoz fejtörést a munkahelyeken. A felmondási idő - és ez sokakat meglep - soha nem a dokumentum keltezésének napján indul el. Kezdő HR-esként magam is elkövettem azt a hibát, hogy a felmondás keltezését tekintettem a kezdőpontnak. Ez komoly hiba volt. A jogszabályok egyértelműek: kizárólag a hivatalos közlés, azaz a dokumentum átvételének igazolt napja számít, nem pedig az, hogy milyen dátum szerepel a papír tetején. Figyelni kell erre. Ha a felek erről elfeledkeznek, az könnyen jogvitákhoz és kellemetlen elszámolási problémákhoz vezethet a munkaviszony végén, elnyújtva a lezárást.

A felmondás közlése és az átvétel napjának jelentősége

A felmondási idő elindulásához elengedhetetlen a felmondás szabályos közlése, amely a dokumentum személyes átadásával vagy ajánlott, tértivevényes postai küldemény átvételével valósul meg. A folyamat jogi értelemben akkor tekintendő befejezettnek, amikor a nyilatkozat a címzett birtokába kerül és az számára hozzáférhetővé válik.

Az írásbeli dokumentumok kézbesítése körüli viták a munkajogi esetek jelentős részét teszik ki, és a tapasztalatok szerint a postai úton küldött felmondások csaknem egyharmada akadályokba ütközik az első kézbesítési kísérlet során. Sokszor tapasztaltam, hogy a munkavállalók szándékosan nem veszik át a levelet, abban a hitben, hogy így elkerülhetik a folyamat elindulását. Ez tévedés. A postai kézbesítési vélelem alapján a második sikertelen kísérlet után a levél kézbesítettnek minősül. Van azonban egy rendkívül fontos, szinte mindenki által elfelejtett részlet a betegszabadság alatti munkáltatói felmondásokkal kapcsolatban, amelyet a későbbi, a betegség alatti felmondásról szóló fejezetben fogok részletesen leleplezni.

Hogyan alakul a felmondási idő munkavállalói felmondás esetén?

Amikor a munkavállaló dönt a távozás mellett, a felmondási idő szintén a felmondólevél munkáltatói átvételét követő napon kezdődik meg, függetlenül a felmondás indoklásától. Ez a folyamat nem igényel munkáltatói jóváhagyást, a felmondás egyoldalú jognyilatkozat, amely a közléssel hatályossá válik.

A munkavállalók gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a felmondási idő alatt teljes gőzzel dolgozniuk kell, kivéve, ha a munkáltató önként felmenti őket a munkavégzés alól. Saját pályafutásom során láttam olyan fejlesztőt, aki a felmondása másnapján már be sem jött, mondván, hogy neki ketyeg a felmondási ideje. Súlyos következményei lettek. A munkáltató jogellenes munkaviszony-megszüntetés miatt kártérítést követelhetett, ami akár a munkavállaló több havi távolléti díjának megfelelő összegre is rúghat. Ez drága lecke. Fontos megérteni, hogy a felmondási idő munkanapokból és pihenőnapokból áll össze, tehát naptári napokban számítandó, nem pedig kizárólag a ledolgozandó munkanapok alapján.

Mi történik, ha a munkáltató mond fel a dolgozónak?

Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő közlést követő napon indul el alapesetben, de a törvény kötelezően előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót a felmondási idő legalább felére felmenteni a munkavégzés alól. Ez a felmentési idő biztosítja, hogy a távozó kolléga új állást kereshessen.

A valóságban a munkaviszony-megszüntetések több mint felénél a felek végül közös megegyezést választanak a felmondás helyett, mivel a felmondási idő alatti munkavégzés és a felmentési idő sávos kifizetése bonyolult adminisztrációval jár. A felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, és ezt az összeget akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozó a felmentési idő alatt már egy új munkahelyen kezd el dolgozni. Sok vezető tévesen azt hiszi, hogy ha a munkavállaló talál új állást, akkor a felmentési időre járó bér arányos része visszakövetelhető. Ez nem igaz. A kifizetés teljes mértékben kötelező.

A felmondási idő hossza és a naptári napok számítása

A felmondási idő tartamát alapvetően a munkajogi szabályok határozzák meg, de a felek a munkaszerződésben hosszabb időszakban is megállapodhatnak, feltéve, hogy az nem haladja meg a törvényi maximumot. A számítás során kulcsfontosságú annak rögzítése, hogy az időszak naptári napokban telik, nem pedig munkanapokban.

A gyakorlatban a felmondási idő hossza alapesetben 30 nap, amely a munkáltatónál eltöltött évek számával arányosan meghosszabbodik, így húsz év munkaviszony után akár további 60 nappal is nőhet, elérve a 90 napos maximumot.^[1]

Sokan beleesnek abba a hibába, hogy kizárólag a munkanapokat számolják, és meglepődnek, amikor a naptárra nézve kiderül, hogy a hétvégék is gyorsítják a folyamatot. Kezdőként én is azt hittem, hogy a harmincnapos időszak harminc ledolgozott napot jelent. Gyorsan rá kellett jönmöm, hogy a szombat és a vasárnap ugyanúgy fogyasztja a felmondási időt. Ezért a munkaviszony alig több mint négy hét után véget ér. Ha a felmondási idő utolsó napja hétvégére esik, a jogviszony azon a napon szűnik meg.

Felmondási idő a betegszabadság és a táppénz ideje alatt

A betegség miatti keresőképtelenség időszaka sajátos helyzetet teremt, ugyanis a felmondás közölhető a betegség alatt is, ám a felmondási idő kezdete a távollét jogszabályban rögzített korlátaihoz igazodik. Ez a szabályozás védi a munkavállalót attól, hogy a betegsége alatt azonnal elveszítse a megélhetését biztosító jogviszonyt.

Őszintén szólva, a legtöbb munkavállaló és HR-es teljesen félreérti ezt. Sokan szentül hiszik, hogy táppénz alatt egyáltalán nem lehet felmondani. Ez óriási tévedés.

A munkáltatói felmondás - szemben a makacs tévhitekkel - a betegség alatt is jogszerűen átadható. A lényeg a csúsztatott kezdésben rejlik: a felmondási idő csak a betegszabadság lejártát követő napon, vagy táppénz esetén a keresőképtelenség megszűnését követő napon kezdődik el, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy év múlva.^[2]

Meglepő fordulat, ugye? Amikor ezzel a szabállyal először találkoztam egy elhúzódó táppénzes ügyben, napokig bújtam a kommentárokat, a szemem égett a fáradtságtól, és a gyomrom is görcsbe rándult a stressztől, mert a rendszer teljesen szembement a korábbi ismereteimmel. A csúsztatott kezdet miatt a munkaviszony tényleges vége hónapokkal is kitolódhat, ami jelentős pénzügyi terhet róhat a cégre, ha nem számolnak vele előre.

Összegzés: Hogyan kerülhetők el a felmondási idővel kapcsolatos buktatók?

Összességében a felmondási idő kezdete egyértelműen a közlést követő naphoz kötődik, függetlenül attól, hogy melyik fél döntött a szakítás mellett. A legfontosabb tanulság? Mindig dokumentáljuk az átvétel pontos dátumát, and ne hagyatkozzunk a szóbeli ígéretekre. A tiszta és szabályos lezárás mindkét fél érdeke, hiszen a zökkenőmentes elválás megalapozza a jövőbeli szakmai kapcsolatokat is.

Munkavállalói és munkáltatói felmondás összehasonlítása

Munkavállalói felmondás

• A munkavállaló saját felmondása esetén nem válik jogosulttá végkielégítésre

• Nincs törvényi kötelezettség, a munkáltató egyéni mérlegelésétől függ a felmentési idő

• Határozatlan idejű jogviszony esetén a munkavállaló nem köteles indokolni a döntését

• A felmondólevél munkáltatóval történő közlését követő naptári napon indul el

Munkáltatói felmondás

• Legalább három év munkaviszony után, a törvényben meghatározott mértékű összeg jár

• A törvény alapján a felmondási idő legalább felére kötelező felmenteni a dolgozót

• A munkáltató köteles világos, valós és okszerű indoklást adni a dokumentumban

• A közlést követő napon, vagy védett időszakok (pl. betegség) után csúsztatva indul

Péter története: A dátumok és a postai kézbesítés csapdája

Péter, egy budapesti logisztikai cégnél dolgozó csoportvezető, elhatározta, hogy új munkahelyre vált, és a felmondólevelét június 15-i dátummal keltezte. Úgy számolt, hogy a harmincnapos felmondási ideje így pontosan július 15-én lejár, és másnap már kezdhet is az új helyén.

A levelet azonban nem tudta személyesen átadni a szabadságon lévő HR igazgatónak, ezért postán küldte el. A vállalat csak június 20-án vette át a küldeményt, és azonnal közölte Péterrel, hogy a számítása téves.

Péter ekkor döbbent rá, hogy nem a levél megírásának vagy postára adásának napja számít, hanem a tényleges átvétel. Mivel a felmondási idő csak a közlést követő napon, június 21-én indult el, a munkaviszonya július 20-ig tartott.

Ez a csúszás komoly feszültséget okozott az új munkahelyén, ahol öt napot kellett halasztania a kezdéssel. Péter ebből megtanulta, hogy a felmondási idő mindig a hivatalos közlést követő napon ketyeg, és a postai átfutási idővel mindig kalkulálni kell.