Miért lesz kemény a palacsinta?

Hogyan készül a palacsinta?

Na, szóval, a palacsinta… hát, az úgy van, hogy először is, a liszt! Két bögre, az biztos. Aztán jön a cukor, egy kevéske, én kb. két evőkanállal szoktam rakni, de ez ízlés kérdése. Tojás? Két egész, persze! Só is kell bele, egy csipetnyi, ugye tudod. Szódabikarbóna is, csak egy pici, nehogy túl sok legyen. Egy kis szódavíz is belekerül, habosít egy kicsit.

Majd jön a tej, a tejjel kell óvatosan bánni, fokozatosan kell hozzáadni, mert ha túl sok van, akkor nyúlós lesz a tészta, és az nem jó. És az olaj, egy kevés, csak annyi, hogy ne ragadjon a serpenyőben. Minden összekeverve, kellően simára, de nem túl hígra. Tudod, úgy, ahogy kell.

Aztán felforrósítom a serpenyőt, egy pici olajjal, és kiskanállal beleöntöm a tésztát. Mindkét oldalát szép pirosra sütöm, akár addig is, amíg nem kezd el buborékolni a teteje. Kész is! Én általában 20-25 darabot csinálok egyszerre, hogy legyen elég mindenkinek.

És mit eszünk hozzá?

• Lekvár
• Méz
• Tejföl
• Gyümölcsök (pl. banán, eper)
• Csokikrém (na jó, ezt én szeretem a legjobban!)

Egyébként a tegnapi palacsintám kicsit száraz lett, túl sok lisztet tettem bele. De ma már tökéletes lesz, megígérhetem! A recept már kézben van, most már profin csinálom.

Mi kell a palacsintába?

A palacsinta… csak liszt, tojás. Só is kell, néha cukor. Valami folyadék, víz, tej. Szóda, ha könnyedebbet szeretnék.

• Liszt: a tartás. A múlt, amire építünk.
• Tojás: a kötődés. Ami összetartja a darabokat.
• Só: az íz. Az élet apró fűszerei.
• Cukor: az édesség. A remény, ami átsüt mindenen.
• Tej: a lágyítás. Ami elsimítja az éleket.
• Szóda: a könnyedség. A szellő, ami átjárja a gondolatokat.

Vékonyan megsütni… mint az emlékeket, óvatosan. Betölteni valamivel… valami jóval, hogy elfedje a hiányt. Négyrét hajtani… mintha el akarnánk rejteni a lényeget. Feltekerni… mintha el akarnánk menekülni. Szeletelni… mintha meg akarnánk osztani.

Milyen lisztből készül a palacsinta?

A 2023. nyarán, egy júliusi hétvégén, a Balatonnál, édesanyám receptje alapján készítettem palacsintát. A fehér liszt, persze, a főszereplő volt. Nem valami drága, bio valami, hanem a jó öreg, finomra őrölt, sima fehér liszt, amiből mindig is csinálta. Pontosan emlékszem, hogy egy egész kilós zacskóból merítettem. A tésztát pedig… ó, Istenem, az illata! Friss tej, két egész tojás, egy csipet só, cukor, ami épp kéznél volt, talán fél deci, és egy kis olvasztott vaj. Élesztőt nem tettem bele, az anyukám receptjében nem volt.

A tészta olyan lett, mint egy álom. Sűrű, de folyékony, pont jó állagú. A forró serpenyőben pedig… na, az valami fantasztikus volt! Aranyosbarna foltok, tökéletesen ropogós, belül pedig puha, finom.

• A töltelék:
  • Friss eper, persze, mert éppen szezonja volt. Egy egész tálcát hoztunk a piacról.
  • Csokoládékrém, a kedvenc, amivel mindig sikerül.
  • Méz, egy kiskanállal, édesítőnek.

Aztán ott volt a gyerekkori emlékem is. Nagyi mindig vastagabb palacsintát sütött, tejföllel és lekvárral. Ő nem is használt élesztőt. Ez a mostani, vékonyabb, finomabb lett.

A Balaton partján ültünk, a naplementében sütöttük a palacsintát. A gyerekek boldogok voltak, én pedig boldog voltam, hogy ilyen finomat sikerült csinálnom. Ez a palacsinta több volt, mint csak egy reggeli. Egy emlék, egy pillanat, egy tökéletes nyári nap a Balaton partján. A receptben nem szerepelt, de hozzáadtam a szeretetet.

Mennyi liszt kell a palacsintához?

50 deka liszt? Annyi? Na és ha kevesebb kell? A recept szerint jó, de mindig többet teszek bele, mert szeretem a vastagabb palacsintát. Ma reggel például 60 dekát használtam! A cukrot viszont mindig kevesebbet teszek, 3 evőkanál elég.

A tojások… 4 tojás, oké. De ha csak 2 van itthon, akkor abból is lehet? Próbáltam már, nem lett olyan jó, de nem is katasztrófa. Kísérletezni kell!

A tej… 7 deciliter. Ez sokat változhat, a liszt mennyiségétől is függ. Néha több kell, hogy ne legyen túl sűrű a massza. Ezt mindig érzésre csinálom, néha beleöntök még egy deci tejet.

És az ásványvíz? Az megint más. Szénsavas kell? Biztos? Nemrégiben kipróbáltam szénsavmentes vízzel, meglepően jó lett. Talán csak a buborékok hiányoztak.

• Liszt: 50-60 deka (én mindig többet használok)
• Cukor: 3-4 evőkanál (kevesebbet szoktam)
• Tojás: 2-4 db (szükség szerint)
• Só: 1 csipet (ez állandó)
• Ásványvíz: 5 dl (szénsavas vagy szénsavmentes, kísérletezés alatt)
• Tej: 7 dl + (szükség szerint)
• Olaj: 6 evőkanál (sütéshez)

A recept tök jó alap, de én mindig improvizálok. Ma este vajjal sütöm majd, és lekvárral eszem. Holnap meg talán túróval. Egyébként tegnap banános palacsintát csináltam, bele is reszeltem egy banánt a masszába. Finom lett.

Hány tojás kell a palacsintába?

Na, szóval palacsinta. Mindig elrontom valahogy, de azért szeretem csinálni.

• Tojás? A recept szerint 4 darab. De komolyan, miért mindig ragad le?

• 50 deka liszt… az soknak tűnik. Vajon lehet fele ennyiből is? Megpróbálom majd legközelebb.

• Aztán ott a cukor, 4 evőkanál. Nem sok az egy kicsit? Mindig túl édes lesz. Vagy én nem szeretem annyira édesen?

• 1 csipet só. Ezt sosem mérem, csak úgy rászórom. Remélem, nem rontom el vele.

• 5 deci szénsavas ásványvíz. Azt mondják, ettől lesz lyukacsos. Én meg attól félek, hogy szét fog fröcskölni az egész konyha.

• 7 deci tej. Miért pont 7? Miért nem 6 vagy 8? És mi van, ha nincs annyi itthon?

• Olaj a sütéshez. Na jó, ez legalább egyértelmű.

• Emlékszem, egyszer a nagymamám… Ó, ne, megint elkalandoztam. A tojásoknál tartottunk. 4 darab. Oké.

Tipp:

Ha nincs otthon szénsavas víz, akkor simával is jó, csak nem lesz olyan lyukacsos. Vagy szódával is lehet próbálkozni, talán az is működik. És ha valaki laktózérzékeny, akkor laktózmentes tejjel is lehet csinálni.

Milyen a jó palacsinta tészta?

Hideg, tökéletes tészta. Kevés titok van.

• Liszt: Csak a legjobb, finomliszt. Nem kísérletezünk.
• Tojás: Friss, bio. A minőség számít.
• Tej: Teljes zsírtartalmú, krémes. Soha nem sovány.
• Vaj: Olvadt, forró, kevés. Az íz alapja.
• Cukor: Finom kristálycukor, kevés. Nem édes, de kellemesen ízletes.
• Sószó: Egy csipetnyi. Kiemeli az ízeket.

A tökéletes állag? Selymes, folyékony, nem túl híg, nem túl sűrű. Forró serpenyőben, kevés vajjal. Aranybarna, ropogós.

2023-as frissítés: A recept lényege a pontos arányok. Saját kísérletezésre van szükség. A legjobb tészta mindig személyes.