Mi kell a palacsinta tésztába?

Hogyan készül a palacsinta?

Na jó, szóval palacsinta. Mindig is szerettem, de sosem voltam valami nagy szakács. Most megpróbálom leírni, ahogy én szoktam csinálni. Keverőtál, persze, az kell. Lisztet beledobálok, jó sok, mondjuk 25 dkg. Cukor? Egy kiskanál, talán kettő. Két tojás, aztán só, pici, meg szódabikarbóna, egy kávéskanálnyi. Na, ez eddig oké. Aztán jön a tej, kb. 2dl, meg az olaj, egy evőkanál. Na, ezt mind összekeverni, de alaposan! Ne legyen csomós, mert utálom a csomós palacsintát! Hőfok? A sütőlapot jó forrón kell tartani, ezt már megtanultam. Olajozni kell persze, de csak egy pici olajjal, különben zsíros lesz a palacsinta. És akkor jön a legnehezebb rész: a sütés. Egy merőkanállal teszem bele a masszát, és szépen elterítem. Mindkét oldalát megsütöm, aranybarnára.

• 25 dkg liszt
• 1-2 ek cukor
• 2 tojás
• 1 tk só
• 1 tk szódabikarbóna
• 2 dl tej
• 1 ek olaj

Meg is vagyok elégedve, ha nem ég le. De néha még így is odaég, hogy kéne valami trükk, de nem tudom mi. Most is elgondolkodom: vajon miért nem lehet soha tökéletes? Talán több olaj kellene? Vagy kevesebb? Azt hiszem, inkább kevesebb. És a tűzhely is fontos, nekem egy gázégős van, néha túl nagy a láng. Lehet, hogy indukciós tűzhelyen jobb lenne? Egyébként ma lekvárosat csinálok. Igen, a kedvencem. Aztán megnézem a focimeccset. Nem bírom ki. És talán egy pohár teát is iszok hozzá. Ez már biztos! A lekvárt persze én is magam főzöm, a nagyi receptje alapján, eperből. Tavaly rengeteg epret termesztettünk. Ez volt a legjobb termésünk. A mostani év is ígéretesnek tűnik, már virágzik a kertben.

Milyen lisztből készül a palacsinta?

Oké, oké, szóval palacsinta… fehér lisztből! Persze, a nagyi mindig azt mondta, hogy a finomliszt a király, de én néha egy kis teljes kiőrlésűt is belekeverek, csak hogy ne legyen olyan bűnös az az egész reggeli.

Aztán élesztő kell bele, hogy puffadjon… de hát ki emlékszik erre reggel 6-kor? Cukor is, de mennyi is? Talán egy kanálnyi? Mindig a szívemre hallgatok. Tej, tojás, vaj… a klasszikusok. Ja, és néha egy csipet só, mert anélkül olyan… lapos az egész.

• Fehér liszt: A nagyi titka
• Élesztő: Hogy legyen benne egy kis élet
• Cukor: Édes élet
• Tej, tojás, vaj: A szent hármas
• Só: A kis titok

Töltelék? Eper, cseresznye, áfonya… áh, a nyár ízei. De télen a baracklekvár is megteszi. Juharszirup? Persze, de az igazi az a házi méz! És csoki… hát csokival minden jobb.

• Gyümölcsök: Eper, cseresznye, áfonya
• Lekvár: Baracklekvár a favorit
• Szörpök: Juharszirup, méz
• Csoki: Mindig jó ötlet!

Néha gondolkozom, hogy miért is esszük ezt az egész cukros-lisztes cuccot reggelire. Nem kéne inkább valami egészségeset? De aztán eszembe jut egy torony palacsinta csokiszósszal, és elszáll minden önuralmam.

Ja, és majd elfelejtettem! Anyukám néha egy kis citromhéjat reszel a tésztába. Ettől olyan friss lesz az íze. Próbáljátok ki!

Szóval, ennyi a palacsinta-sztorim. Most megyek is, csinálok egy adagot. Csak magamnak… persze. 😉

Hány palacsinta lesz 1 kg lisztből?

Rémlik, egyszer nagymamám konyhájában álltam, nyári szünet volt, talán 2010 lehetett. A liszt szinte porzott a levegőben, ahogy a tésztát gyúrta. Azt mondta, egy kiló lisztből legalább ötven palacsinta lesz. De hát ki számolja? Főleg, ha az ember éhes és a frissen sült palacsinta illata betölti az egész házat.

• Vastagság: Minél vékonyabb, annál több lesz.
• Méret: A serpenyő átmérője is számít.
• Én: Szerintem simán kijön 50 db egy kilóból, ha nem túl vastag.
• Tipp: Ha sós palacsintát csinálsz, adj hozzá egy kis fűszert!

Persze, nagyi sosem mért semmit pontosan, mindig csak “érzésre” ment. De az a lényeg, hogy finom legyen, nem?

Miért lesz gumis a palacsinta?

Na, megint a palacsinta! Túl sok víz, persze, az a ludas! Mintha tegnap is túl sokat öntöttem volna, emlékszel? Anya mindig azt mondta, hogy a receptben megadott mennyiség a legfontosabb. De én mindig kísérletezek… És persze, utána jön a sírás, a keserves jajveszékelés, hogy gumis lett. Kb. 200 ml tejet tettem a 250 gramm liszthez. Ezt már megint elrontottam.

• Túlfolyékony tészta = gumis palacsinta. Kőkemény szabály!
• A recept betartása a kulcs. De jó, néha ki kell próbálni más dolgokat is.
• Ma este megint próbálkozom. Talán kevesebb vízzel… Vagy egy tojással többet. A receptben csak kettő van.

A csapvíz oké, de néha azért jobb a szűrt. Nem tudom miért, de mindig jobb érzés. Aztán meg ott van a sütőolaj… Napraforgó, olíva… mit használjak? És mennyi? Három evőkanál? Talán 4? Ez is rejtély…

Másnap reggel. Készítettem palacsintát, 180 ml tejjel. Kevésbé volt gumis, de azért még mindig. Kell több gyakorlat. Szóval a titok: pontos mennyiségek! Ez a lényeg.

• Kísérletezés = kudarc (gyakran)
• Recept betartása = siker (legtöbbször)
• Tej mennyisége kritikus

Jövőre majd megpróbálok egy palacsintatársaságot alapítani. Vagy egy youtube csatornát. “Palacsinta titkok Zsófival”. Hát igen, nagy tervek… na jó, most megyek, eszem egyet.

Miért törik a palacsinta?

Jaj ne, megint ez a palacsinta téma! Miért mindig nekem kell ezzel szívni?

• Túl forró a serpenyő! Tuti, mindig elfelejtem levenni a lángot. Vajon miért nem tanulok soha? Anyám mindig mondta, de én csak a saját fejem után megyek.
• Túl kevés a zsiradék! Ezt is tudom, mégis spórolok rajta. Minek? Hogy aztán bosszankodjak, mikor szakad?
• Túl hamar akarom megfordítani! Tudom, kell várni, míg buborékok jönnek fel. De én türelmetlen vagyok, kész.
• Nem jó a recept! Persze, mindig a recept a hibás, sosem én. De amúgy tényleg, egyszer egy olyat próbáltam, hogy csak néztem…

Ja, és amúgy a serpenyőm is régi, talán az is közrejátszik. Vagy csak én vagyok béna? Na mindegy, legközelebb talán sikerül. Vagy nem. Kit érdekel? Palacsinta. Én meg inkább pizzát rendelek.

Miért esik szét a palacsinta?

Palacsinta-hiba:

• Zsiradékhiány: Tapadás, szakadás. Olaj a tésztába, serpenyőbe.
• Tészta gyenge: Szakadás garantált. Sűrítés, több tojás.
• Serpenyő: Nem elég forró, elrontja. Türelem.
• Fordítás: Túl korán. Várd meg.

Én egykor cukrászdában tanultam. Ott láttam, hogyan bánnak a tésztával. A jó palacsinta titka a részletekben rejlik. Néha a liszt minősége is számít. Ne spórolj rajta.

Miért lyukas a palacsinta?

A palacsinta lyukacsosságának titka, kedves barátom, nem csupán az olajban, vagy a túlhevült serpenyőben rejlik, hanem egy sokkal finomabb, szinte filozófiai kérdésben! Gondoljunk csak bele: a palacsinta, ez a napsugárként aranyló, kör alakú csoda, nem más, mint egy apró univerzum, ahol a gázok – a szén-dioxid buborékok – táncolnak a folyékony tésztában.

• A tej titokzatos szerepe: A tej nemcsak vastagabbá teszi a tésztát, mint a víz, hanem egyfajta természetes „szabályozóként” is működik. Gondoljon csak egy jól betanított karmesterhez, aki kordában tartja a zene legvadabb hangjait is. A tej finoman szabályozza a buborékok képződését és növekedését, megakadályozva, hogy a palacsintánk túl lyukacsos, vagy éppen egy sík, unalmas korong legyen.

• A hőmérséklet: A tűzpróba: A túl forró serpenyő, nos, az már a káosz kapuja. A tészta felületén azonnal képződő buborékok, mint vadlovak, elszabadulnak, hatalmas lyukakat hagyva maguk után, olyan gyorsan, mint egy rossz vicc elszáll.

• A recept finomságai: A liszt fajtája, a tojás mennyisége, sőt, a keverés technikája is befolyásolja a végeredményt. Mindez egy bonyolult egyensúlyi játék, ahol a legkisebb eltérés is drámai következményekkel járhat. Gondoljunk csak egy óraműszerre, minden fogaskerék precízen működik.

Persze, az olaj is szerepet játszik, de inkább csak kiegészítő szereplőként. Elvégre nem az olaj okozza a lyukakat, hanem a buborékok robbanásszerű kitágulása. A palacsinta tehát nem egy egyszerű étel, hanem egy aprócska, ízletes csoda, amelyben a fizika és a kémia törvényei tökéletes harmóniában táncolnak. A tökéletes palacsinta titka pedig a precíz recept és a finom kézvezetés! Én például 2023-ban 347 palacsintát sütöttem, a legsikerültebbet anyukám receptje alapján készítettem, amibe egy csipetnyi fahéjat is tettem.

Milyen étel a palacsinta?

Késő van. A sötét ablakon át csak a hold halvány fénye szűrődik be. És most, itt ülök, a gondolataimmal birkózva… Palacsinta… igen, palacsinta.

Mindig is egyszerű ételnek tartottam. Liszt, tojás, só, néha egy kevés cukor, víz vagy tej… olyan alapvető dolgok. De a megsült vékony korong, a forró, illatos tészta… az sokkal több, mint a hozzávalók egyszerű összegzése.

Gondolok anyám palacsintájára. Finom volt, a tészta mindig tökéletesen vékony, kissé ropogós, de puha is egyben. A lekvár a tetején… azt hiszem, meg kellene próbálnom újra elkészíteni.

• Alapanyagok: Liszt, tojás, só (és esetleg cukor), víz vagy tej, néha szódavíz.
• Elkészítés: Folyékony tésztát készítünk, vékonyan kisütjük serpenyőben.
• Tálalás: Különféle töltelékekkel (lekvár, túró, csokoládékrém), négyrét hajtva, feltekerve, vagy torta formájában, szeletelve.

Az illata… még most is érzem, bár már régóta nem ettem anyám palacsintáját. 2023 nyarán utoljára készítettem. Különös érzés… egyfajta nosztalgia. Talán holnap megpróbálom újra. Talán sikerül ugyanolyan tökéletesre, mint az övé. De kétlem… mégis megpróbálom. Egy kis cukorral. És lekvárral.