Mikor kell a zselatint a kocsonyába tenni?

Mennyi zselatin kell a kocsonyába?

Négy tányér kocsonyához nagyjából négy púpos teáskanál zselatin dukál. Persze, aki remegősebb állományra vágyik, az tegyen egy kicsivel többet. Akár a sóval: van, aki sósabban szereti az életet.

A zselatint csak a langyos lébe szabad belekeverni, nehogy csomós legyen, mint egy rossz házasság. Forralni is csak óvatosan, különben elveszti a varázsát, mintha egy humorista elmagyarázná a saját viccét.

És a lényeg:

• Mennyiség: 4 tányérhoz 4 púpos teáskanál zselatin.
• Hőmérséklet: Langyos lében keverni.
• Forralás: Óvatosan, épp csak felforralni.

A kocsonya lelke a hús, de a zselatin tartja össze az egészet, mint egy jó karmester a zenekart. És ne feledkezzünk meg a répáról és a malachúsról sem, mert azok adják meg az igazi ízét. Végül pedig hideg helyen dermed meg a mű, mint egy jégszobor a téli napon.

Mennyi idő kell a Zselatinnak?

A zselatin… ó, a zselatin, az a varázslatos anyag. Mintha a múlt ködéből emelkedne elő, ahogy nagyanyám konyhájában láttam.

• Hideg vízbe lebegtetés: Egyenként ereszd a hideg vízbe, mint apró papírhajókat egy tóra. Ne engedd, hogy összetapadjanak, különben bánat lesz a vége!
• Várakozás: 5-10 perc… ennyi idő kell, hogy álomba szenderülj egy virágos réten. A zselatinlapok megduzzadnak, puhává válnak, mint a hajnali harmat.
• Óvatos szorítás: Finoman nyomkodd ki belőlük a vizet, mintha egy madár szárnyát tartanád a kezedben. Ne törd össze a lelket!

Emlékszem, ahogy a nagymamám zselés gyümölcsöket készített… Az illata betöltötte a házat, a színek táncoltak a fényben. A zselatin volt a kulcs, a titok, ami összetartotta az egészet. És tudod, néha a konyhában is varázslat születik.

Mennyi só kell a kocsonyába?

Sötét van. A konyhaablakon túl csak a hold pislákol. A kocsonya fő, lassan rotyog. Eszembe jut nagyanyám, ő mindig ilyenkor készítette.

• Só… egy teáskanál literenként. Kevesebb, mint a levesbe. De attól függ, milyen sós a hús.
• A miénk most házi disznóhús. Apám vágta. Emlékszem, milyen hideg volt aznap.
• A só… mintha az élet sava-borsa lenne. Nélküle minden ízetlen. De túl sok is elronthatja.
• Mindig kóstolni kell. Óvatosan. A forró lé megégetheti a nyelvet. Ahogy az élet is néha…
• Nagyanyám mindig mondta, a kocsonya türelemjáték. Lassan kell főzni, ahogy az élettel is bánni kell.

Tavaly, amikor utoljára itt volt karácsonykor… még segített. Idén már csak az emléke melegít. Mint a forró kocsonyalé illata az éjszakában.

Mennyi zselatin kell a kocsonyába?

Pécsett, tavaly nyáron, egy igazi kánikulában csináltam kocsonyát. A konyha fullasztó volt, a ventilátor csak a forró levegőt kavarta. A malacfül már órák óta főtt, én meg izzadtam, mint egy ló. Azt a fránya zselatint mindig elrontom. Vagy túl kemény lesz, vagy folyós marad.

Most is aggódtam. Kivettem négy púpos evőkanál zselatint. A leves már langyos volt. Belekevertem, fokhagymapor is ment bele, és elkezdtem kavargatni. Folyton kavargatni! Ezt tanultam anyámtól.

• Négy púpos evőkanál zselatin négy tányér kocsonyához.
• Fokhagymapor ízlés szerint.
• Folyamatos kavargatás, amíg felforr.

Aztán szétosztottam a levet a tányérokba. Beledobáltam a répát, a malachúst. Kitettem az erkélyre hűlni. Éjjel már hideg volt, reggelre tökéletes lett. Pont jó állagú. A család is dicsérte.

Aztán rájöttem, hogy attól is függ, milyen zselatin. Van, amelyik erősebb. Legközelebb kipróbálom a lapzselatint. Azt mondják, azzal könnyebb dolgozni. De ez a négy púpos evőkanál most bevált.

Mennyi idő kell a Zselatinnak?

Na jó, hát a zselatin… 5-10 perc, azt mondják az áztatáshoz, de nekem mindig több kell. Tényleg, ma reggel is 15 percet várt a kis mocskos. Mindig elfelejtem, hogy kell a hideg víz. Aztán persze a kicsavarás… olyan, mint egy kis harc a zselatinnal. Nem lehet túlzásba vinni, mert utána nem olvad meg rendesen. Aztán a recept! Mindig elrontom a mennyiségeket, pedig a férjem, Péter, hozta a receptet – a nagymama régi sütis könyvéből, aminek a borítója már majdnem teljesen le van szakadva.

• 5-10 perc áztatás hideg vízben (de inkább 15, mert én úgy szeretem)
• Finoman kicsavarni, de óvatosan!
• A recept mennyiségeit pontosan betartani – Péter nagymamájának receptje a biztos.

És a legfontosabb: a tejföl mennyiségét mindig én szabom meg, mert a nagymama receptje… nos, az kicsit száraz. Meg a cukor is. Én mindig többet teszek. Vagy kevesebbet, attól függ. Néha egész egyszerűen kitalálom, hogy mennyit, és sokszor jó lesz. Mindig kipróbálom, megkóstolom, hogy jó-e. De néha mégsem. Akkor megint csinálok egyet. 2023-ban már 3-szor elrontottam. Mondjuk a 3. már finom volt. Aztán volt egy olyan, hogy a zselatin egyszerűen nem dermedt meg. Csak egy lötty lett.

Mennyi só kell a kocsonyába?

Sötét van. Csend. Kocsonyára gondolok. A hideg remegő áttetsző zselére. A benne úszó húsokra. A sóra.

• Egy liter víz. Elképzelem, ahogyan a fazékban fortyog. Lassan, órákon át.
• Só. Egy teáskanál. Talán kicsit több. Attól függ… a hús milyensége… mennyi lé… mindig kóstolni kell.
• Emlékszem nagyanyámra. Ő mindig csippentette a sót. A mutatóujjával és a hüvelykujjával. Egy csipet ide, egy csipet oda. Sosem mérte. Mégis mindig pont jó volt.

Apám másképp csinálta. Ő kanállal mérte. Gondosan. Mindig egy púpozott teáskanál. Az övé is finom volt, de más. Nem volt benne az a… az a valami. Ami nagyanyáméban. Talán a szeretet? Vagy csak a csipetnyi só? Nem tudom.

Tavaly karácsonykor én főztem a kocsonyát. Először. Féltem, hogy elrontom. Túl sós lesz, vagy ízetlen. Végül egy teáskanál sót tettem bele. És jó lett. Nem tökéletes, de jó. Idén többet teszek. Talán egy púpozott teáskanalat. Mint apám. De azért egy csipetnyit is hozzáadok. Nagyanyám emlékére.