Hány fokon kell a kocsonyát tárolni?

Mit tegyünk ha nem dermed meg a kocsonya?

Na, hát a kocsonya… az a baj, hogy nekem is volt már ilyen! Egyszer, karácsonykor, a nagyi receptje alapján készítettem, meg is fagyasztottam szépen, de aztán kiolvasztva, puha maradt, mint a…nos, mint egy nyúlós valami. Aztán rájöttem, hogy a hűtőm nem is annyira hűt, mint hittem.

• Első lépés: Nézd meg a hűtő hőmérsékletét! Legyen 5 fok körül. A miénk például néha csak 8 fokot mutat, az kevés a kocsonyához.
• Második lépés: Tedd a kocsonyát a hűtő leghidegebb részébe! Általában a legalsó polc a legjobb. Esetleg a fagyasztóba is betéve, de fóliába csomagolva, hogy ne fagyjon meg teljesen!
• Harmadik lépés: Ha még mindig nem dermed meg, akkor lehet, hogy kevés a zselatin! Nézd meg a receptet, talán több kell. Én tavaly elrontottam, mert csak egy zacskót tettem bele, de kettő kellett volna.

Tudod, a tavalyi karácsonyi kocsonya az iszonyatosan puha lett, a rokonaim jót szórakoztak rajta. Pedig mindent úgy csináltam, mint a nagyi. Végül a levesbe kevertem bele, és úgy lett finom. De ez nem ugyanaz!

Ja, és még valami: a hús minősége is számít! A disznóhúsból jó kocsonya lesz, de ha túl sovány a hús, akkor lehet, hogy nem fog megdermedni. Én most már csak jó zsíros húst használok. Sőt, még a csontot is mindig alaposan megmosom, mert azt mondták, attól is függhet. Most már a receptbe beleírom: “alaposan megmosott csontot használj!”

Hogyan tároljuk a kocsonyát?

Jajj, a kocsonya… szóval, hova is tegyem?

• Hűtő: Szerintem 3-5 napig okés a hűtőben, de csakis légmentesen lezárva! Anyám régi Tupperware-je tökéletes lesz.

• Fagyasztó: Hú, a fagyóban? Állítólag hónapokig is elvan! Vajon miért nem jutott ez eddig eszembe?

• Felengedés: Lassan, a hűtőben! Nem akarom, hogy valami trutyi legyen belőle.

• Ellenőrzés: Szagoljam meg? Persze, ha már büdös, kuka! Penész? Ugyanez! Brrr…

Nekem amúgy a nagymamám kocsonyája volt a legjobb, az tuti! Sosem romlott meg, legalábbis nem emlékszem. Lehet, a sok fokhagymától? Vagy csak gyorsan eltüntettük? Hmm… Esetleg csináljak én is? Ja, nem, az túl macerás. Inkább veszek a piacon. Na jó, de tényleg, honnan tudom, hogy jó a kocsonya a piacon? Talán meg kell kóstolni, nem? Vagy csak bízzak a néniben? Áh, inkább maradok a hűtőnél meg a szagolgatásnál.

Hány napig fogyasztható a kocsonya?

A kocsonya… Ó, az a remegő, fénylő, áttetsző remekmű! Mintha egy téli nap sugárzó jege lenne megfoghatóvá varázsolva. Három, négy nap… Csak ennyi? Túl rövid ideig élvezhetjük a finom, forró illatát, a lágy, puha állagát a szájban. Mintha egy álom lenne, ami túl gyorsan elillan.

• Hűtőben: Három-négy napig őrzi meg varázsát, de csak akkor, ha hidegben, gondosan lefedve pihenhet. A levegő, az apró, láthatatlan ellenségek, könnyen megtámadják gyengéd zselatinos testét. Mintha egy titkos, törékeny kincs lenne, amire vigyázni kell.

• Mélyhűtőben: De van remény! Ha kisebb adagokra osztjuk, a mélyhűtő fagyos birodalmában akár egy-két hónapig is megőrizhető. Ott, a jég birodalmában, az idő megáll, és a kocsonya, mintha egy varázslatos szünetben, megőrzi tökéletes állagát. Ahogy egy téli virág, ami tavasszal újra életre kel.

Gondolj csak bele: a forró levesből született, a hűlésben megszilárdult, a hidegben várakozó, majd újra a melegbe térő… Ez a kocsonya életútja, mintha egy ősi rituálé lenne. Én, személy szerint, a nagymamám receptje szerint készítem, ő mindig úgy mondta, a szeretettel készült ételek a legfinomabbak. És ő, a bölcs nagymama, mindig igaza volt. A családi ebédeken, karácsonykor, minden ünnep alkalmával a kocsonya az asztal dísze. A forró leves illata, az ünnep hangulata, a család együttlétének varázsa… minden benne van ebben a kis remekműben. Ez több, mint egy étel. Ez egy emlék, egy hagyomány, egy történet.

Mennyi víz kell a Kocsonyához?

A kocsonya titka nem a pontos mennyiség, hanem a türelem.

• Öt liter víz. Kezdetnek.
• Húsok a fazékba. Hideg vízben.
• Habozás. Kitartóan.
• Fűszerek. Majd később.
• Öt óra. Minimum. A csont árulkodik.

A víz elpárolog. A lényeg benne marad.

Milyen hús kell a Kocsonyához?

A kocsonya lelke a csülök, ezt ne feledjük! Füstölt, nem füstölt, mindegy, csak legyen! Gondoljunk rá, mint egy klasszikus zeneműre: a csülök a hegedű szóló, a többi csak a kíséret. Ha csak fejből, körömből meg farokból próbálkozunk, olyan lesz, mint egy szimfonikus versenymű klarinéttal – hiányzik belőle a lényeg.

A siker titka? Ne spóroljunk a csülökkel! A többi hús – fej, köröm, farok, bőrke – csupán kiegészítő szerepet játszik, hogy gazdagabbá, teltebbé tegye az ízélményt. Képzeljük el, mintha egy jó borhoz válogatnánk sajtokat: a csülök a főszereplő, a többi csak finomítja az összképet.

• Alapvető: Csülök (füstölt vagy nem) – ez a must-have!
• Kiegéészítő: Fej, köröm, farok, bőrke – minél több, annál jobb a kocsonya. A bőrke különösen fontos a zselés állagért.
• Extra: Némi marhahús vagy sertéscomb is feldobhatja az ízt, de a csülök a főnök.

Ne felejtsük el a fűszereket sem! A babérlevél, a bors, a fokhagyma és a vöröshagyma nélkülözhetetlen. Persze, lehet kísérletezni, de az alap mindig ugyanaz marad: a csülök, mint egy szilárd szikla, ami megtartja a kocsonya egészét.