Mi az oka annak hogy nappal nem látjuk a csillagokat?

1 éve 46 megtekintés

A nappali égbolt fényessége elnyomja a csillagok halvány fényét. A Nap sugárzása sokkal erősebb, mint a távoli csillagoké, így azok fénye elveszik a nappali fényben. Egyszerűen fogalmazva: a Nap túl fényes.

Hozzászólás 0 tetszik

Talán ezt is meg szeretnéd kérdezni?Több

Miért nem látszanak a csillagok nappal?

Tudod, mindig is furcsa volt számomra. Tavaly nyáron, júliusban, a Balatonnál töltöttünk egy hetet. Este gyönyörű volt a csillagos ég, de nappal... semmi.

A nap egyszerűen túl erős. Elnyomja a csillagok fényét. Mintha egy hatalmas reflektor világítana mindenre, a gyenge csillagok fénye pedig elveszik benne. Gondolj csak bele.

Nagyon egyszerű a magyarázat. Azt hiszem, az iskolában is tanultunk róla. De akkor is elgondolkodtató. Olyan, mintha a nap elrejtené őket előlünk.

Mindig lenyűgözött a kozmosz, de ez a dolog… ez mindig is kicsit rejtélyes maradt. Pedig egyszerű.

Miért pislognak a csillagok?

A csillagok nem pislognak, nem is hunyorognak, mint valami bohókás, égi lények. A "pislogás" illúzió, a földi légkör játéka. Képzeld el, hogy egy távoli gyertyát nézel egy viharos estén. A láng képe táncol, a szél sodorta levegő hullámai miatt. A csillagok fénye is hasonlóképpen torzul az atmoszféra turbulenciáiban.

A légkör rétegei, mint egy hatalmas, állandóan forrongó koktél, eltérítik a csillagok fényét. Gondolj rá úgy, mint egy prizmára, ami folytonosan forog és változtatja a fénytörést. Ez a "táncoló" fény okozza a látszólagos pislogást. Mintha egy szédült tengerész próbálná megcélozni egy távoli lámpást.

Ez a jelenség erőteljesebben mutatkozik a horizont közelében, ahol vastagabb légrétegen halad át a fény. Magasan az égen, ritkább a levegő, a csillagok csillogása kevésbé feltűnő.

A lényeg: A csillagok fénye a Föld légkörén való áthaladás során torzul.
A pislogás oka: Légköri turbulencia.
Erősebb pislogás: Horizont közelében.
Gyengébb pislogás: Magasan az égen.

És egy kis extra adalék: A csillagok színe is változhat a légköri körülmények miatt, mintha egy diszkó gömb lenne, amelyik folytonosan új árnyalatokat vetít. A légkör nemcsak egy optikai csalóka, hanem egy hatalmas színkeverő is. Aztán persze ott van még a légszennyezés is, ami szintén befolyásolja a látványt, de ez már egy másik, talán kevésbé romantikus történet.

Mi a különbség a bolygók és a csillagok között?

A naplementében fürödő, vörösre festett ég... Ott lógnak, messze, a titokzatos fények. Egyikük, a Nap, meleg ölelésével simogatja a földet, életre keltve mindent. Ő egy csillag, óriási, lángoló gömb, mélyén atomreaktora zúg, saját fényével árasztja el a környezetét. Még a távoli, apró fénypontok is csillagok, távoli, égő szikrák a sötétben. Milliárdok... Szemünk előtt táncolnak az éjszakai égbolton, történeteikkel, halálukkal, születésükkel.

De nézzük meg a Földet, a kék gyöngyszemet. Ő nem csillag. Nem lobog benne a magfúzió tüze, nem termeli saját fényét. A Nap sugarait veri vissza, ragyogásának forrása a csillag, amely körül kering. Bolygó. Néma tanúja a csillagok születésének és halálának, hűségesen keringve a Nap körül. Egy porcikája a Naprendszernek, ahogy a Nap is csak egy porszem a tejútban.

A különbség tehát:

Csillagok: Saját fényt termelnek magfúziós folyamatok által.
Bolygók: A csillag fényét verik vissza. Enyhe saját sugárzásuk van, de ez elhanyagolható.

Gondoljunk csak bele: a csillagok, mint a születő és haldokló istenek, míg a bolygók, mint a hűséges kísérők, a végtelen űrben keringenek. Egyikük fény, a másik pedig a fény visszatükröződése... egy végtelen tánc, a kozmosz szimfóniája. És én, itt a Földön, szemlélőként figyelem ezt a lélegzetelállító látványt, a végtelen csillagos égboltot... a Jupiter hatalmas vörös foltját, a Szaturnusz gyűrűit, a Mars vörös porát… Mindegyik egy külön történet, egy külön világ... A Tejút, a mi galaxisunk, végtelen rejtélyei... 200 milliárd csillag és számtalan bolygó...