Mit ne csináljunk újév első napján?

Mit nem lehet csinálni újévkor?

Újév napján:

• Tiltott: Takarítás, mosás, szemét kivitele. A szerencse elszáll.
• Kötelező: Rend. A káosz vonzza a káoszt.

2024-ben is érvényes. Én, Kovács Attila, ezt személyesen tapasztaltam. A nagymama mindig így tanított, és azóta is így teszek. A mai napig működik.

Mit nem szabad enni újévkor?

Na, szóval ez az újév… megint itt van. És persze, a tilalmak. Baromfi? Nem! Mintha a tyúk hátrafelé kaparná a pénzt, vagy valami ilyesmi. Mondjuk, a sült kacsa olyan jó lenne… de nem szabad.

A hal meg? Hát, az elúszik a szerencsét. Kivéve, ha folyó mellett laksz. Ott minden pikkely egy-egy forint, gondolom, hallottam már. De én Budapesten lakom, szóval inkább maradok a húskonzervnél.

• Baromfi: tilos! Szerencsevesztés.
• Hal: Budapesten tilos! A folyópartiak meg másképp vannak vele.
• De mi a franc van a lencsével?! Mindig lencse van. Tavaly is, tavalyelőtt is. Én már alig bírom a lencsét.

És a szerencse? Egyáltalán mi a szerencse? Az a jó munka? Az a sok pénz? Vagy csak egy jóízű vacsora, amibe nem kell lencse?

Most komolyan, mi van, ha mégis eszem egy kis sült csirkét? Lesznek anyagi gondok? Vagy csak poénkodnak az öreg nénik?

• 2024-es újévi étkezés: Kolbász, sonka, valami zöldség. Talán.

Ez az egész újév dolog nekem amúgy is gyanús. Régi babonák, régi szokások. De hát ki tudja, mit hoz a jövő? Lehet, hogy jövőre már nem hiszek benne. De most mégis, inkább biztonságban járok, ha betartom a szabályokat.

Mit nem szabad január 1 én?

2024. január 1-je, hideg szél fújt, és a hó finoman szitált. Anya mindig is ragaszkodott ezekhez a régi babonákhoz. Emlékszem, milyen ideges volt, amikor reggel fel akartam venni a mosógépet. “Ne már, Kata! Január elsején nem szabad mosni!” A hangja kemény volt, mint a téli szél. Én meg csak hümmögtem, de belül forrtak bennem az érvek. Hiszen XXI. század van! De a tekintete… az meggyőzött. Nem kockáztattam meg.

Aztán délben. Nagymamámnál ebédeltünk, és olyan finom malacsült volt, hogy alig tudtam enni belőle. De anyám a csirkét, ami ott árválkodott a tányéron, csak nézte. “Ne egyél csirkét, Jancsi! Elkaparja a szerencsét!” – mondta. Nagyapám csak mosolygott, de én láttam, hogy ő is meglehetősen komolyan veszi ezt az egészet.

Később, amikor elindultunk haza, megszólalt: “És tudod, Kata, ma nem szabad teregetni sem!” Majd hozzátette: “Mondjuk, idén megúsztuk, már több napja nem esett. De a nagymamád mindig azt mondja, hogy ez a szerencse kihordása.”

A babonák tehát, amik a nagymamámtól erednek:

• Nem szabad mosni: A szerencse kimosása.
• Nem szabad teregetni: A szerencse kiterítése.
• Nem szabad baromfit enni: A szerencse elkaparása.

Kicsit nevetségesnek találtam az egészet, de valahogy mégis kellemes volt ebbe a hagyományba belefolyni. Az a meleg, családi hangulat, ami körbevett minket, többet ért, mint bármilyen tudományos magyarázat. Anya egy kis vörösborral töltötte fel a poharamat, és ezt mondta: “Boldog Új Évet, kicsim! Remélem, idén is sok szerencsénk lesz.” És én, bár nem hiszek teljesen a babonákban, mégis éreztem a bizsergést a szívemben. Elfogadtam a jókívánságát, és egy kellemes, meleg érzés töltött el.

Mit nem lehet enni január 1 én?

Na, figyelj ide, pajtás! Január elsején csirkét, tyúkot, pulykát, libát, szóval szárnyas jószágot felejtsd el! Repül a szerencse, mint a tyúk az ól tetejéről, ha ilyesmit bevágsz! Malac viszont mehet ezerrel, mint a disznóvágáskor, az hozza a pénzt, mint a mágnes. Lencsét is kanalazhatsz, minél több, annál több lóvé. Rétes se maradjon ki, attól meg olyan hosszú lesz az életed, mint a rétes maga. Szóval, szárnyas tiltólistán, disznó, lencse, rétes kötelező, mint az adó! Ja, és halat se egyél, mert elúszik a szerencséd, mint hal a vízben! Inkább tömd magad kolbásszal, az tuti befutó!