Mikortól kell számolni a felmondási időt?

Mikortól kell számolni a felmondási időt: 30-tól 90 napig

A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. Alapesetben 30 naptári nap, de munkáltatói felmondás esetén a munkaviszonyban töltött évek függvényében ez az időtartam meghosszabbodhat. A pontos számításhoz mindig a közlés napját követő naptári napot kell első napként figyelembe venni.

A felmondási idő kezdete: Mi az alapszabály?

A felmondási idő számítása nem a döntés meghozatalakor, hanem a felmondás közlését követő napon kezdődik meg. Ez a szabály minden olyan esetben irányadó, amikor a munkaviszony megszüntetése rendes felmondással történik, legyen szó akár a munkáltató, akár a munkavállaló lépéséről.

Sokan bizonytalanok abban, hogy pontosan mit is jelent a közlés napja, és ez gyakran vezet félreértésekhez a HR osztály és a dolgozó között. A válasz több tényezőtől is függ, például a közlés módjától, az átvétel igazolásától és az érintett fél aktuális egészségi állapotától. Fontos megérteni, hogy a felmondási idő ketyegése egy naptári alapú folyamat, amely nem áll meg hétvégén vagy ünnepnapokon sem. Van azonban egy gyakori hiba, amit sokan elkövetnek a dátumok rögzítésekor – erről a későbbi, a határidők kezeléséről szóló részben lesz szó.

A közlés jogi jelentősége és módjai

A felmondás akkor tekinthető közöltnek, amikor az írásbeli dokumentumot a másik félnek átadják, vagy az elektronikus úton hozzáférhetővé válik számára. Amennyiben személyesen adják át a papírt, az átvétel napja lesz a közlés dátuma. Ha postai úton küldik, a tértivevényen szereplő dátum számít. Elektronikus közlésnél (például e-mailben) az az időpont az irányadó, amikor a címzettnek reális lehetősége nyílik az üzenet elolvasására.

Én is jártam már úgy, hogy egy péntek délutáni e-mail miatt vitatkoztam a főnökömmel. Ő azt hitte, a hétvége nem számít bele a harminc napba, én pedig tudtam, hogy a naptári napokat kell nézni. A frusztráció ilyenkor hatalmas lehet. Tanultam az esetből: mindig írásban, dátummal ellátva kell visszaigazolni az átvételt, hogy ne maradjon helye a találgatásnak. A precizitás itt szó szerint pénzt érhet.

A felmondási idő hossza és a munkaviszonyban töltött évek

Alapesetben a felmondási idő 30 nap, de ez az időtartam jelentősen meghosszabbodhat a munkáltatónál eltöltött évek számától függően. Ez a sávos emelkedés a munkavállaló hűségét és a cég iránti elkötelezettségét hivatott elismerni, biztosítva a hosszabb felkészülési időt az új állás kereséséhez.

A törvényi szabályozás értelmében a 30 napos alapidőszak a következőképpen módosul munkáltatói felmondás esetén: 3 év munkaviszony után: az alapidő 5 nappal nő meg.

5 év munkaviszony után: az alapidő 15 nappal hosszabbodik meg. 8 év munkaviszony után: már 20 plusz nap jár a dolgozónak.

10 év munkaviszony után: 25 nappal válik hosszabbá a folyamat. 15 év munkaviszony után: a felmondási idő 30 nappal nő. 20 év munkaviszony után: a leghosszabb kiegészítés, azaz plusz 60 nap jár. Ez azt jelenti, hogy egy veterán dolgozó esetében, aki két évtizedet húzott le egy helyen, a felmondási idő akár a 90 napot is elérheti. Ritkán látni olyan esetet, ahol a felek fejből tudják ezeket a számokat, ezért érdemes mindig elővenni a naptárat. Bár a szerződések eltérhetnek, a felmondási idő maximális hossza nem haladhatja meg a 6 hónapot. ^[5]

Szerződéses eltérések: Mire figyeljen?

Bár a törvény rögzíti a minimumokat, a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés ettől eltérhet a munkavállaló javára. Sokszor látom, hogy a felek már a belépéskor 60 napos fix felmondási időben állapodnak meg, függetlenül az évek számától. Ez biztonságot ad a cégnek, de kötöttséget a dolgozónak. Őszintén szólva, a legtöbben csak akkor olvassák el ezt a pontot, amikor már menni akarnak. Ne legyen Ön sem ilyen. Nézze meg most.

Betegség és keresőképtelenség: Mikor tolódik a kezdőnap?

A felmondási idő kezdete speciális módon alakul, ha a munkavállaló a felmondás közlésekor éppen betegszabadságon vagy táppénzen van. Ez egyfajta védelem a dolgozó számára, hogy ne a betegágyból kelljen az ügyeit intéznie.

Amennyiben a felmondást a keresőképtelenség ideje alatt közlik, a felmondási idő legkorábban csak a betegség megszűnését, vagy a betegszabadság lejártát követő napon indulhat el. Ez a szabály (és ezt sokan félreértik) nem jelenti azt, hogy nem lehet felmondani a betegnek. Fel lehet mondani, csak a folyamat eleje csúszik el az időben. Ez a türelmi időszak maximum a betegség végét követő napig tart.

Emlékszem egy esetre, ahol egy kollégám az influenzája közepén kapta meg a levelet. Pánikba esett, hogy másnaptól ketyeg az ideje, miközben láza volt. Megnyugtattam: amíg az orvos le nem igazolja a gyógyulást, a 30 nap nem indul el. Sokan azt hiszik, ez egy végtelen védelem. Nem az. Csak egy kis lélegzetvételnyi szünet. Vége a betegségnek? Indul a visszaszámlálás.

Munkavégzés alóli felmentés: A felmondási idő fele szabad?

Munkáltatói felmondás esetén a törvény előírja, hogy a munkavállalót mentesíteni kell a munkavégzés alól a felmondási idő legalább felére.^[4] Ez az időszak arra szolgál, hogy a távozó kolléga új állást kereshessen, interjúkra járhasson, vagy egyszerűen csak rendezze a sorait a váltás előtt.

A felmentés idejére a dolgozónak távolléti díj jár, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy fizetett szabadidőt kap. Fontos hangsúlyozni, hogy a felmentési időpont meghatározása a munkáltató joga, de a munkavállaló kérését is figyelembe kell venni. Általában a felmondási idő második felében szokták kiadni ezt a mentességet. Itt jön képbe az a kritikus hiba, amit korábban említettem: sokan nem számolják bele a szabadságaikat a folyamatba. Ha van bennragadt szabadsága, azt a felmondási idő alatt ki kell adni, vagy pénzben megváltani. A kettő nem ugyanaz, és a számítási hiba napokban mérhető veszteséget okozhat.

Az én tapasztalatom szerint a legtisztább megoldás egy írásbeli megállapodás a felmondás pillanatában. Ebben rögzíteni kell az utolsó munkában töltött napot és a munkaviszony megszűnésének pontos dátumát. Ha ez elmarad, a felek hetekig rágódhatnak azon, hogy kinek mikor kell még bemennie dolgozni. Senki sem akarja az utolsó napjait veszekedéssel tölteni. Én sem akartam.

Munkavállalói vs. Munkáltatói felmondás különbségei

Munkavállalói felmondás

• Nem kötelező a munkáltatónak megadnia, a teljes időt le kell dolgozni

• Fixen 30 nap marad, hacsak a szerződés nem ír elő hosszabb időt

• Határozatlan idejű szerződésnél nem szükséges megindokolni

Munkáltatói felmondás

• A felmondási idő felére kötelezően mentesíteni kell a dolgozót

• A munkaviszonyban töltött évek alapján akár 90 napra is nőhet

• Kizárólag világos, valós és okszerű indoklással érvényes

Péter esete: A dátumok csapdája

Péter, egy budapesti logisztikai cég középvezetője, május 15-én, szerdán adta be a felmondását. Úgy számolta, hogy június 14-én már az új munkahelyén kezdhet, mivel a 30 nap pontosan addig tart.

A HR azonban jelezte, hogy mivel a közlés napja május 15., a felmondási idő csak május 16-án indul el. Ráadásul Péter elfelejtette, hogy a szerződése szerint 5 év után plusz 15 nap járna a cégnek is.

Szerencséjére a plusz napok csak munkáltatói felmondásnál kötelezőek, de a kezdőnap eltolódása miatt így is június 15. lett az utolsó napja. Péter rájött, hogy a közlés napja nem az első nap, hanem a nulladik.

Végül közös megegyezéssel sikerült egy nappal korábban távoznia, de a stressz és a kapkodás elkerülhető lett volna, ha előre tisztázza a naptári napok és a közlés utáni kezdés szabályát.

Ez a cikk általános tájékoztatási céllal készült, és nem minősül egyéni munkajogi tanácsadásnak. A munkajogi szabályok és a bírói gyakorlat változhatnak, ezért konkrét ügyben mindig konzultáljon jogi szakértővel vagy ügyvéddel.