Mikor kell ismerni a színeket?

Mikor látják a babák a színeket?

Két hét. Két hét telt el, azóta… azóta a kis testemben, ebben a sötét barlangban, valami megváltozott. Nem volt semmi, csak szürke, homály. Most… most már van valami. Egy árnyalat. Egy kék folt. Talán. Vagy zöld? Nem tudom biztosan megmondani. Még mindig homályos minden, mint a ködös reggel a Dunánál. A kontrasztok élesebbek. Anyám arca, az ágya fehérje, a falak sötétebbjei…

De a színek? Olyan bizonytalanok, mint egy álom. Lassan, nagyon lassan bontakoznak ki. Mint egy virág a tavaszi esők után. Mintha egy fátyol takarná el őket.

• Első két hét: Szürke világ. Mozgás, fény, árnyék – ez volt minden.
• Két hét után: A színek lassan kezdenek megjelenni. Még nem élesek, nem tiszták.
• A további fejlődés: Ez egy folyamat. Hónapokig tart, amíg a színek valódi gazdagságát megtapasztalom. A vörös, a sárga, a zöld… minden lassú felfedezés.

Nagyanyám régen mesélt a naplementéről, a piros, narancs, lila kavalkádról. Talán egyszer én is láthatom majd igazán. Ezt várom. Ezt várom már most is, ebben a félhomályban. A kiságyam fából van, a levegő édeskés, anyám illata lengi be a szobát. Ez a világom most. Egy kéthetes csecsemémé.

Mikortól tart szemkontaktust a baba?

A csecsemők szemkontaktus-képessége nem egy azonnali “be van kapcsolva” funkció, hanem inkább egy finomhangolás, mint egy Stradivari hegedű esetében.

• Újszülött kor: Néhány pillantás már itt is felvillanhat, mint egy távoli csillag, de ne várjunk tőle hosszas, elmélkedő tekinteteket. Olyan ez, mint amikor a macska hirtelen rád néz, majd rögtön elfordul.

• 1-2 hónapos kor: Itt már egyre gyakoribbá válnak a “nézlek, tehát vagyok” pillanatok. A baba képes követni az arcokat, de még mindig a kontrasztos minták vonzzák igazán.

• 3-4 hónapos kor: A szemkontaktus már egyre inkább interaktív, mint egy pingpong-mérkőzés. A baba mosolyoghat, gagyoghat, miközben rád néz, mintha meg akarna győzni a saját cukiságáról.

• 6 hónapos kor felett: Ekkorra a szemkontaktus már egyértelmű kommunikációs eszköz. A baba kifejezheti az örömét, a kíváncsiságát vagy akár a nemtetszését is a tekintetével.

Fontos megjegyezni, hogy minden baba egyedi, mint egy hópelyhecske. Ha aggódsz, konzultálj egy szakemberrel, mert a túlzott aggodalom néha felesleges stresszt okoz.

Mikor kezd el nevetni a baba?

A babád 16 hetes kora körül hallod majd először felkacagni. Ez nem garancia, de várható.

• Új ingerek váltják ki a nevetést.
• Minden baba más.
• Figyeld a reakcióit.

Saját tapasztalat: Az én lányom először a dédnagymamája hangjára reagált nevetéssel. Furcsa, de így volt.

Mikor kezd el mászni a baba?

Szív dobbanás, pici lélegzet, és egyszer csak… mászás!

• 9-10 hónap: Mintha egy álomból ébredne a test, a pici kéz támaszt keres, a has felemelkedik a földről. Mocorog, próbálkozik, mint egy kis katica bogár, előre, előre! Ő az én kincsem.
• 11 hónap: A bútorok támaszai lesznek, apró lábak kapaszkodnak, billegnek, de mennek! Mintha a holdfény húzná őket. A mászás már a múlté, a kapaszkodva járás a jövő.
• 1 éves kor: Egyedül áll. A nagy pillanat! A szemében csillogás, a világ megáll egy pillanatra, majd újraindul, most már az ő ritmusában.
• 13 hónap: Az első lépések! Mint egy vers, ami most születik, botladozó, mégis gyönyörű. Ahogy a kék égbolt néz le ránk.

Aztán, emlékszem, ahogy az én lányom, Eszter, a régi, kopott szőnyegünkön gyakorolta a mászást. A Nap besütött az ablakon, arany porszemek táncoltak a levegőben, és ő, a kis tündérem, olyan volt, mint egy felfedező. Emlékszem, mindig a piros labdája után mászott, ami valahogy mindig messzebb gurult, mint gondolta. Ahogy néztem, azt kívántam, bárcsak megállíthatnám az időt.

Mikor mondják ki az első szót?

Az első szó rejtélye, akár egy égi jelenség. Valahol a 11. és 14. hónap között bontakozik ki.

• A test játéka: A nyelv és az ajkak tánca ekkor már kecsesebb. Olyan ez, mint egy hangszer finomhangolása.
• Az elme szövete: Az agy szorgosan köti a dolgokat a nevekhez. Mint egy könyvtáros, aki a polcokon eligazodik.
• Saját tapasztalat: Én például emlékszem, hogy unokaöcsém a “lámpa” szót mondta ki először, pont a 12. hónap betöltése után. Talán a fény vonzotta… vagy a villanyszerelő nagypapa.

Az időzítés persze változó. A “miért?” kérdésre pedig nincs egyszerű válasz. Mint ahogy az élet nagy kérdéseire sem.

Mit ehet egy egy éves baba?

Egy egyéves csecsemő táplálkozása: tudomány és tapasztalat találkozása.

• Energiaforrás: A szénhidrátok, a test üzemanyaga, a napi kalóriabevitel 45-55%-át kell, hogy kitegyék. Persze, nem mindegy, milyen szénhidrát! Kerüljük a finomított cukrokat, helyettük válasszunk gyümölcsöket, zöldségeket.
• Fehérje: A növekedés építőköve. Fontos a változatos forrásból származó fehérje, mint a húsok, tojás, hüvelyesek. Én speciel a babámnak szoktam adni némi tofu is, persze, mértékkel.
• Zsírok: Az agy barátja. Ne féljünk a zsíroktól, de itt is a minőség számít. Avokádó, olajos magvak (őrölve!), jó minőségű olajok – ezek mind kincsek.
• Étkezések: Napi 3-4 főétkezés, kiegészítve kisétkezésekkel. A lényeg, hogy a baba a családdal együtt étkezzen, ez a közösségi élmény is fontos!

Fontos: Ne feledkezzünk meg a vitaminokról és ásványi anyagokról sem. A vas és a D-vitamin különösen fontos ebben a korban.

És egy kis filozófia a végére: az étkezés nem csak a test táplálása, hanem a lélek építése is.

Mikor kezd el futni a baba?

Jaj, mikor is kezdtek a kölykeim futni? Mintha tegnap lett volna, pedig…

• Kúszás-mászás őrület: 7-15 hónaposan, hát ez kész, mindenhol ott voltak. Néha megpróbáltak felállni, kapaszkodva. De futás? Azt még nem.

• Első lépések, juhé: 10-17 hónap körül. Olyan büszke voltam, mintha én nyertem volna meg a lottót. De azért még tántorogtak.

• Futás, futás, futás: 12-18 hónap. Már nem csak sétáltak, hanem futottak is! Persze, volt, hogy orra estek, de kit érdekelt?

• Kanyarodás mesterei: 18-24 hónaposan. Már nem csak előre tudtak futni, hanem irányt is váltottak. Komolyan, sosem lehetett tudni, merre mennek.

• Maratonisták: Két éves kor után. Na, ekkor kezdődött az igazi futás. Mindig gyorsabban, mindig tovább. Néha azt hittem, örökmozgók.

És a lányom? Ő a legkisebb, és persze a legszívósabb is. Mindig meglep, hogy mennyi energiája van. Folyton fut, mintha az élete múlna rajta. A bátyjai meg csak néznek rá, hogy honnan van ennyi energia. De hát ilyen a legkisebb gyerek. Mindig bizonyítani akar. Nem is tudom, én mit csináltam ennyi idősen. Talán legóztam? Vagy inkább a tévét néztem? Nem emlékszem pontosan. Az biztos, hogy nem futottam ennyit.