Ki a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó?

Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó: Adózás

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó státusza speciális szabályokat von maga után az adókötelezettségek tekintetében. Az érintetteknek fontos tisztában lenniük azzal, mely járulékok és adók vonatkoznak rájuk, hogy elkerüljék a téves befizetéseket. Ismerje meg az irányadó előírásokat a vállalkozói jövedelmek és közterhek pontos rendezése érdekében, biztosítva ezzel a szabályszerű működést.

Ki a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó?

Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak az minősül, aki a vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként végzi, vagy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és özvegyi nyugdíjban részesül. Ez a státusz különleges adózási és járulékfizetési szabályokat von maga után, mivel ők nem minősülnek biztosítottnak.

Ki tartozik ebbe a kategóriába?

A meghatározás nem csupán a hagyományos nyugdíjasokra vonatkozik. A saját jogú nyugdíjasok közé tartoznak azok is, akik a kedvezményes, nők 40 éves jogosultsági idővel igényelhető nyugdíjban részesülnek. Emellett a kiegészítő tevékenységű vállalkozó járulékai akkor is fennállnak, ha a nyugdíj folyósítása átmenetileg szünetel.

Fizetendő közterhek és járulékok

Mivel ezek a vállalkozók nem biztosítottak, mentesülnek a főállásúaknál megszokott kötelező minimum járulékfizetés alól. Az adózási terhek azonban továbbra is fennállnak, bár kedvezőbb feltételekkel, mint a teljes munkaidős vállalkozóknál.

A konkrét kötelezettségek

A vállalkozásból kivett jövedelem vagy az átalányadózott bevétel után 10% nyugdíjjárulékot kell fizetni.^[1] Emellett a vállalkozás nyeresége után 15% személyi jövedelemadót (SZJA) kell teljesíteni, viszont szociális hozzájárulási adót (Szocho) nem kell fizetniük.^[2] Érdekesség, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot sem kell külön rendezniük, mivel nyugdíjas státuszukból adódóan már jogosultak az egészségügyi ellátásokra.

Választható adózási formák és korlátok

A kiegészítő tevékenységű vállalkozók számára két fő út áll nyitva: az átalányadózás vagy a tételes SZJA-s vállalkozás. Az átalányadózás rendkívül népszerű, mivel nem igényel tételes költségelszámolást, a bevételből levonható költséghányad pedig gyakran jelentős adómegtakarítást eredményez.

Fontos tudnivalók a korlátokról

Saját jogú nyugdíj mellett a vállalkozói bevételnek nincs korlátja, így a nyugdíj korlátozás nélkül folyósítható tovább. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ez a státusz kizárja a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó kata adózási forma választását. A vállalkozói kivét után fizetett 10% nyugdíjjárulék pedig megalapozhatja a későbbi nyugdíj-növelést is.

Adózási formák összehasonlítása

Átalányadózás

• Alacsony költségszintű vállalkozásoknak.

• Nem kell tételesen gyűjteni a számlákat, költséghányad vonható le.

SZJA szerinti (tételes)

• Magas költségszinttel dolgozó vállalkozásoknak.

• A tényleges bevételek és dokumentált kiadások különbözete után adózik.

Mária története: Nyugdíjas vállalkozás az átalányadóval

Mária, egy 65 éves nyugdíjas könyvelő Budapesten, korábban főállásban dolgozott, de nyugdíjba vonulása után sem akart teljesen leállni. Szeretett volna még néhány régi ügyfélnek segíteni.

Kezdetben tartott a bonyolult könyveléstől és a járulékoktól, mert úgy gondolta, túl sok lesz az adminisztráció. Az első hónapban megpróbált mindent tételesen elszámolni, de a rengeteg papírmunka elvette a kedvét.

Aztán váltott az átalányadózásra, ami egyszerűbbnek bizonyult. Mivel alacsonyak voltak a költségei, az átalányadó révén kevesebb adót fizetett, és megszűnt a számlagyűjtési kényszer.

Mára heti 10-15 órát dolgozik, a jövedelme pedig jól kiegészíti a nyugdíját, anélkül hogy veszélyeztetné annak folyósítását.

Ez a tájékoztatás nem minősül hivatalos adótanácsadásnak vagy jogi állásfoglalásnak. A jogszabályok folyamatosan változnak, ezért konkrét döntések előtt javasolt könyvelővel vagy adószakértővel egyeztetni.