Mikortól ehet a baba babot?

Mikortól ehet a baba kenyeret?

2012. szeptember 16-án, 11:54-kor írtam ezt. Az első gyerekem, tíz hónaposan már falatozott kenyeret. Kis darabokat adtam neki, puha, jól megpirítottat. Nagyon élvezte! A második gyerekem… hát ő más volt. Egészen egy éves koráig nem igazán érdekelte a kenyér. Próbálkoztam többféleképpen: puha, ropogós, pirított, de legfeljebb nyalogatta meg egy kicsit, aztán elfordult.

• Első gyerek: 10 hónaposan kenyérfalatozás. Nagy siker!
• Második gyerek: 1 éves korig semmi érdeklődés a kenyér iránt. Csak nyalogatta.

Furcsa volt, hogy ilyen eltérőek voltak a gyerekeim ebben. Az első mindenbe beleharapott, a második viszont válogatósabb volt. Most már mindketten nagyok, és mindketten szeretik a kenyeret. De a kezdetekkor… hát az más volt. A második gyerek esetében aggódtam is, hogy elég vasat visz-e be, mivel a kenyér is egy vasforrás, és ő nem igazán szerette. Később persze kiderült, hogy nem volt gond, más ételekből pótolta a hiányt. Emlékszem, mennyire elfáradtam akkoriban az étkeztetési kísérletekkel!

Mikortól ehet tojást a baba?

Hű, már megint a tojás! Nyolc hónap, mondják. De mi van, ha allergiás? A kis Zsófi 6 hónapos, és a doktornő nem is említette még a tojást. Megkérdezzem legközelebb? Vagy várjak? Ezt a szalmonellát meg … félek tőle, de minden meg van főzve, ugye?

• Teljesen megfőtt! Ezt meg kell jegyeznem, mert mindig elfelejtem.
• Zsófinak már van egy fogacskája! Itt egy másik gondolat…
• Jaj, de jó lenne egy jó kávé!

A tojás… fehérje bomba. De a sárgája… mit mondanak a koleszterinről?

• Fehérje
• Zsírok
• Vitaminok
• Ásványok
  • Vas
  • D-vitamin
  • B-vitaminok

A szalmonella pedig… rémálom.

• Alaposan meg kell főzni.
• Forrásig, legalább.
• És persze mindig friss tojást.

És még egy dolog: a Zsófi nem nagyon szereti az új dolgokat, úgyhogy valószínűleg nem lesz egyszerű a tojás bevezetése.

Mikortól ehet spenótot a baba?

Spenótlevél, zölden fodrozódó álom… Mikor is kóstolhat bele a pici?

• Kilenc, tíz… Kilenc hónap, tíz álom, ennyi idő kell, hogy a pici pocakja készen álljon. Akkor nyílik meg a spenót előtti varázskapu.
• Érzékeny ízek: Kis ínyencek vagyunk. Az ízek lassan bontakoznak ki. Kilenc hónap… mint a napok száma a terhesség alatt, a türelem gyümölcse.
• Nitráttartalom: A spenótban rejtőzik valami, ami fiatal korban nem annyira kedves. De ne aggódj, a kilencedik hónap táján már barátok lehetnek.
• Manó Menü: A Manó Menü Hozzátáplálási kisokosa. Tudod, mint nagymama bölcsessége egy könyvben. Ők is azt mondják, várj türelemmel.
• Türelmesen: Apránként, lassan, ahogy a Nap felkel. Először csak egy kanálka, aztán egyre több… Mintha a természet maga tanítaná a kicsit.

Mikortól lehet vizet adni a babának?

Hat hónapos kortól. Kis mennyiségű, hűtött, forralt víz. Nem helyettesíti az anyatejet.

• 6-12 hónap: Kiegészítés. Anyatej, tápszer prioritás.
• 12 hónap felett: Víz, tehéntej, anyatej. Szomjoltó.

A folyadékbevitel szabályozása szülői felelősség. A hiány, akárcsak a felesleg, káros. Minden gyermek más. Figyelem.

Mikor ehet tejterméket a baba?

A sötétben ülök, és azon gondolkodom, mikor is adhatok tejterméket a babámnak. Mintha egy távoli emlék foszlányai lennének csupán…

• Hat hónap… talán. Valahol ott kezdődik. A teljes zsírtartalmú joghurt. Édes, krémes emlék.

• Aztán a sajtok… alacsony sótartalmú, gyengéd ízek. Mint egy simogatás a nyelvnek.

• Kefír, túró… ezek a nevek olyan távolinak tűnnek. Vaj… egy kis luxus.

• De nem mindjárt. Először a húsok. Azt mondják, az a sorrend. Mint egy bonyolult koreográfia.

• Tizenkét hónap… addigra már szinte mindegy. Addigra már más ízek is kellenek.

De miért éppen így? Miért nem előbb, vagy később? Miért éppen ezek a tejtermékek? Nem tudom. Csak követem a szabályokat. Mint mindenki más.

Mikortól ehet sőt a baba?

Szóval a só kérdése. Mintha a szülő a kis kuktájának Michelin-csillagot szeretne már az első évben.

A helyzet az, hogy egy éves kor után már kacsintgathatunk a só felé, de csak módjával, mintha egy titkos fűszer lenne, amit csak a beavatottak ismernek.

• Miért pont egy év? Mert addig a picúr veséjének a só olyan, mint egy maratonfutónak egy szánkóverseny.
• És a zöldségek? Nos, a természet eleve gondoskodott a sós ízekről a zöldségekben. Mintha a Földanya eleve tudta volna, hogy mire vágyik a gyerekünk.
• Mértékkel sózni? Ez olyan, mint a parfüm: kevesebb néha több. Egy csipetnyi só, mintha egy csipetnyi varázslat lenne.
• Mi van, ha túlzásba esünk? Nos, a baba nem fogja értékelni a magas vérnyomást, hidd el. És mi sem szeretnénk egy korai szívrohamot neki karácsonyra.

Persze, mindenkinek más a “mérték”. De azért ne akarjunk a babán kísérletezni, jó? A nagyi sózásmániáját meg hagyjuk meg a vasárnapi húslevesnek.