Milyen mértékegységek voltak régen?

Milyen mértékegységek voltak régen: Rőf, öl és icce

A milyen mértékegységek voltak régen kifejezés ismerete segítséget nyújt a történelmi korok megértésében és a hagyományos mérték világának áttekintésében. Érdemes megismerni a rőf, az öl, valamint az icce és a pint jelentését a múltból.

Milyen mértékegységek voltak régen a mindennapokban?

A hagyományos világban az emberi test és a közvetlen környezet adta a mérés alapját. A leggyakoribb régi magyar mértékegységek közé tartozott a hosszúság mérésére használt öl (1,895 méter), a rőf (0,777 méter), a láb (0,316 méter) és a hüvelyk (0,026 méter). Területmérésnél a kataszteri hold és a négyszögöl, míg az űrmértékeknél az icce, a pint és az akó határozta meg a mindennapi adásvételt és a hivatalos nyilvántartásokat a decimális SI-rendszer bevezetése előtt.

Amikor először próbáltam egy régi családi birtoklevelet kibogozni, teljesen elvesztem a részletekben. A papíron kataszteri holdak és négyszögölök repkedtek, én meg ott álltam a modern okostelefonommal, és azt sem tudtam, hol kezdjem az átszámítást. Később jöttem rá, hogy a káosz mögött egy nagyon is logikus, emberléptékű rendszer rejlik. Egyszerűen csak más alapokról indultak, mint mi a mai steril métereinkkel.

A hosszmértékek világa: Az ujjperctől a mérföldig

A régi hosszmértékek szinte kivétel nélkül az emberi anatómia kiterjedéseit követték. A hüvelyk a felnőtt ember hüvelykujjának szélességét jelentette, a láb egy átlagos férfi talphosszát, a rőf pedig az alkar és a kinyújtott ujjak együttes hosszát adta meg. A legnagyobb alapegység az öl volt, amely a két kéz oldalra nyújtásával bezárt távolságnak felelt meg. Ez a rendszer hihetetlenül praktikus volt egy olyan korban, amikor nem lapult mindenkinek mérőszalag a zsebében.

A regionális különbségek azonban hatalmas fejfájást okoztak a kereskedőknek. A magyar mérföld például durván 8,353 kilométert jelentett, miközben a szomszédos osztrák mérföld csupán 7,586 kilométer volt. Képzeljük el azt a káoszt és bizalmatlanságot a piacon, amikor a bécsi posztókereskedő rőfje nem egyezett meg a budai kalmár rőfjével. Emiatt a királyi rendeletek folyamatosan próbálták egységesíteni a rendszert, többnyire a bécsi szabványok kötelezővé tételével.

Folyadékok és súlyok: Icce, pint és a titokzatos lat

Ha régi recepteket vagy kocsmákról szóló leírásokat olvasunk, lépten-nyomon az icce pint akó jelentése után kell kutatnunk. A borok és egyéb folyadékok mérésénél az icce volt a legkisebb stabil hivatkozási pont, amely nagyjából 0,843 liternek felelt meg. Két icce tett ki egy pintet, az igazi nagykereskedelmi mennyiséget pedig az akó jelentette. Az akó nem was más, mint egy nagyobb hordó tartalma, amely vidékenként és korszakonként változott, de a legelterjedtebb bécsi akó körülbelül 56,6 liter folyadékot foglalt magában.

A szárazanyagok és nemesfémek mérése még ennél is nagyobb precizitást követelt, itt jött képbe a lat és a mázsa. A lat egy egészen kicsi súlymérték volt, mindössze körülbelül 17,5 gramm, amit leginkább fűszerek, gyógyszerek vagy drága alapanyagok porciózásánál használtak. A nagyobb tömegeket fontban és mázsában mérték. Egy bécsi font nagyjából 0,56 kilogrammnak felelt meg, és pontosan 100 font alkotott egy bécsi mázsát, ami így 56 kilogrammot nyomott a mai mérlegeken.

Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a régi öregek pontatlanul mértek. De itt van a bökkenő.

A mérések valójában rendkívül szigorú céhes szabályok szerint zajlottak. A városok főterein, a városháza falára gyakran vasból kiöntve rögzítették a hivatalos rőf- vagy ölmértéket. Ha egy vevő gyanakodott, hogy a kofa becsapta a piacon, odasétálhatott a falhoz, és ellenőrizhette a vásárolt szövet hosszát. A csalókat súlyos pénzbírsággal, visszaesőként pedig a városból való kitiltással büntették.

A földmérés alapjai: Négyszögöl és kataszteri hold

A mezőgazdasági területek és ingatlanok nyilvántartása még a huszadik század második felében is a régi mértékegységek átváltása körül forgott, sőt, a négyszögöl kifejezést az idősebb generáció a mai napig használja a telekméreteknél. A területmérés alapja a négyszögöl volt, ami egy olyan négyzetet jelentett, aminek minden oldala pontosan egy öl (1,895 méter) hosszú volt. Ez a mai metrikus rendszerben átszámítva körülbelül 3,596 négyzetmétert jelent.

A szántóföldeket és erdőket holdakban számolták. A kataszteri hold fogalma onnan ered, hogy mekkora területet tudott egy ember egyetlen nap alatt egy igáslóval vagy ökörfogattal felszántani. Egy kataszteri hold pontosan 1.600 négyszögöllel volt egyenlő, ami nagyjából 5.755 négyzetméternek felel meg. Ha tehát egy régi történetben azt olvassuk, hogy valakinek százholdas pagony van a birtokában, akkor az egy hatalmas, több mint 57 hektáros területet jelentett a valóságban.

Régi magyar mértékegységek és mai SI megfelelőik

Hosszúságmértékek

• Pontosan 1,895 méter

• Körülbelül 31,6 centiméter (0,316 méter)

• Körülbelül 77,7 centiméter (0,777 méter)

• Körülbelül 2,6 centiméter (0,026 méter)

Űrmértékek és folyadékok

• Két icce, azaz körülbelül 1,686 liter

• Körülbelül 56,6 liter

• Körülbelül 0,843 liter

Súly- és területmértékek

• Körülbelül 17,5 gramm

• Körülbelül 0,56 kilogramm

• Körülbelül 3,596 négyzetméter

• 1.600 négyszögöl, azaz körülbelül 5.755 négyzetméter

János és a telekvásárlás útvesztője

János, egy harmincas éveiben járó informatikus Budapesten, elhatározta, hogy vesz egy kis hétvégi telket a Dunakanyarban. Az eladó egy idős vidéki bácsi volt, aki a hirdetésben csak annyit adott meg, hogy a telek mérete hatszáz négyszögöl, a rajta lévő faház alapterülete pedig pont hat rőf széles.

János először megpróbálta fejben kiszámolni a négyzetmétert a neten talált gyors kalkulátorok alapján, de teljesen belezavarodott a tizedesjegyekbe. Azt hitte, a hatszáz négyszögöl elírás, és a telek valójában hatalmas, szinte már egy kisebb futballpálya méretű szántóföld.

A helyszíni szemle előtt János leült a konyhaasztalhoz, elővett egy füzetet, és módszeresen beszorozta a hatszáz négyszögölt a hivatalos három egész hatszázaddal. Ekkor döbbent rá a valóságra: a telek nem óriási birtok, hanem egy teljesen normális, valamivel több mint kétezer-száz négyzetméteres családi telek, a faház pedig nagyjából négy és fél méter széles.

A pontos matek birtokában János magabiztosan ment el a találkozóra, nem érte meglepetés a telek valós kiterjedését látva, és sikeresen megkötötte az adásvételi szerződést, ahol a jogász már a modern metrikus adatokkal jegyezte be az ingatlant.