Mansun ki vidai kab hogi?

Manszun, ki vidán kab hogi? Na, ezt hogy értem? Október 25-éig?! Hűha, de sokáig tart még ez a monszun! Komolyan mondom, szinte hihetetlen. Tavaly szeptember 25-én már sütkérezhettünk a napsütésben, emlékszem, még egy jó kis túrára is elmentünk a hegyekbe. Idén meg... Na, jó, most már tényleg nem vicces. Ez a késés... egyenesen szívbemarkoló.

Kicsit - hogy is mondjam? - elkeserít ez a hosszan elnyúló esős időszak. Már-már kezd idegesítő lenni. Főleg, hogy a kertemben a paradicsomok már alig bírják a folyamatos nedvességet, szinte rothadni kezdenek. És persze a ruhák... örök nedvesség, folyton száradnak, megint nedvesek... És akkor még nem is beszéltem a hangulatomról. Tudjátok, az ember egy idő után belefárad a szürkeségbe. Hiányzik a napsütés, a meleg, napos napsütés.

Olvastam valahol, hogy - most komolyan, nem emlékszem hol, valamelyik újságban volt, talán? - átlagosan két héttel hosszabb ideig tart a monszun, mint az előző években. Képzeljétek el, két hét! Ez rengeteg idő! És vajon mi lesz a következménye? Nagyobb áradások? Talán még több betegség? Hát, remélem nem. Én már most aggódom.

De jó lenne, ha végre eljönne a száraz időszak. Remélem, október 25-ére minden rendben lesz, és nem lesznek további komolyabb gondok. Persze, lehet, hogy optimista vagyok. De az embernek hinnie kell valamiben, ugye? Legalább abban, hogy egyszer vége lesz ennek a végeláthatatlan esőzésnek. Most akkor már csak türelmesen várok, és remélem, a következő hónapban már végre végre élvezhetem a napsütést!