Mikor jó a szilva lekvárnak?

3 megtekintés

A szilvalekvár alapja a teljesen érett szilva. Akkor jó a lekvárhoz, ha a kocsány körül ráncosodik. Ilyenkor a legédesebb és legízletesebb. Fontos, hogy a szilva ne legyen túlérett vagy rothadt.

Visszajelzés 0 kedvelések

Mikor szedjük a szilvát lekvárnak?

Szeptemberben, úgy emlékszem, a nagyszüleim kertjében szedtük a szilvát. Azt mondták, akkor a legízletesebb.

Azt figyeltük, hogy a kocsánynál már kicsit ráncosodjon a héja. Nem volt olyan, hogy szétesett a gyümölcs, szuper állapotban voltak.

Tavaly augusztus végén már szedtünk is, de akkor még kissé savanykásak voltak. Ezért inkább frissen ettük meg őket.

Lekvárnak viszont a szeptemberi szüret volt a nyerő! Akkor érik be igazán, édeskés, lédúsak lettek. Nem volt semmi macera velük.

Két nagy tál szilva lett belőle, úgy kb. 10 kiló. A recept nagymama titka, sok cukor kell bele, de megéri a fáradságot. Csodás lekvár lett belőle!

Milyen szilvák vannak?

A szilvafajták gazdag választéka létezik, a termesztett fajták százai közül kiemelkednek egyesek népszerűségük és jellemzőik alapján. A kínálat dinamikus, de néhány klasszikus és újonnan terjedő fajta említésre méltó:

  • Besztercei szilva: Régóta ismert, megbízható, jó termőképességű fajta. A klasszikus szilvaízre jellemző, kellemes savanykás-édes ízvilággal rendelkezik. Kiváló lekvárkészítésre, pálinkafőzésre. A nagyanyáink kertjeinek állandó szereplője.

  • Bluefre szilva: Kék színű, nagyméretű gyümölcsöket terem. Édes, lédús, kiváló friss fogyasztásra. Jól tárolható, tehát akár télire is eltehető. Újabban egyre népszerűbb, a modern fogyasztói igényekhez igazodva.

  • Cacanska Lepotica és Cacanska Rodna: Ezek a szerb eredetű fajták széles körben elterjedtek, kiváló minőségük és nagy terméshozamuk miatt. A Lepotica édesebb, míg a Rodna kissé savanykásabb. Mindkét fajta kiváló feldolgozhatósággal rendelkezik.

  • Debreceni muskotály szilva: A magyar fajták büszkesége, jellegzetes muskotályos illatával és ízével. Kisebb méretű, de annál intenzívebb aromájú. Leginkább frissen fogyasztva élvezhető, de lekvárként is kitűnő.

  • Althann ringló szilva: A nemesítés eredménye, kiváló minőségű gyümölcsöt terem. A ringló fajták általában nagyobbak, édesebbek és lédúsabbak.

  • Stanley és President szilva: Ezek a fajták a külföldi kínálatból érkeztek, és széles körben elterjedtek a jó termőképességük és a gyümölcsök szállíthatósága miatt. Ezek a szilvák feldolgozásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmasak.

A szilvafajták választéka folyamatosan bővül, újabb és újabb hibridek jelennek meg, a piaci igények és a termesztési körülmények figyelembevételével. A kiválasztáskor érdemes figyelembe venni a termesztési körülményeket (talajtípus, éghajlat), a kívánt ízvilágot és a felhasználási célt (friss fogyasztás, feldolgozás). Mindegyik fajta egyedi élményt nyújt, ráadásul a szilva termesztése egyfajta kapcsolatot teremt a természettel, egy kis darabka paradicsomot a kertünkben. Ez a kapcsolat pedig filozófiai kérdéseket is felvet: mi is a természet és az ember viszonya, és hogy a termés betakarítása vajon mennyire felelős cselekedet?

Melyik szilva a legjobb pálinkának?

Na, hát hallod-e, a pálinkafőzők közt az a szó járja, hogy a Besztercei szilva a király! Ez olyan, mintha a királykisasszony menne férjhez a legényhez – nem is kérdés, ki a nyerő!

  • Besztercei szilva: Ez a szilva olyan, mint a nagymama receptje: egyszerű, de tökéletes. Savanykás, de édes, pont, mint a falusi pletyka!
  • Békés megye és a Vörös szilva: Békés megye a pálinka Mekkája, ott terem a Vörös szilva, ami olyan, mint a paprika a gulyásban: elengedhetetlen!

Aztán persze van még más is a tarsolyban, mint a szilva:

  • Kajszibarack: Ha a kajszibarack pálinkát kóstolod, olyan, mintha a nyár csókolna meg!
  • Alma: Az alma pálinka meg olyan, mint a nagypapa huncut mosolya: sosem lehet neki ellenállni.
  • Körte: A körte pálinka, az meg olyan, mint a lányok kacagása: édes és csábító.

A pálinka olyan, mint a magyar virtus: erős, tüzes és sosem adja meg magát! Én meg azt mondom, kóstolj meg mindent, aztán döntsd el, melyik ízlik a legjobban!

Melyik kajszi a legjobb lekvárnak?

Na, ne viccelj! Lekvárnak? Mintha a nagymamám titkos receptjeiről kérdeznél! A legjobb kajszi a lekvárhoz? Hát, a Magyar kajszi az alap, mint a jó házi kenyér! De persze, ez csak az alap!

  • Gönci magyar kajszi: Ez már egy fokkal jobb, mint a sima magyar kajszi, mintha egy Ferrari helyett egy Lamborghinit vennél! Sűrűbb, édesebb, mint a méz a méhkasban!

  • Szegedi mamut: Neve is mutatja, hogy hatalmas! Mint egy ökölnyi, édes, napos gyümölcs. Lekvárnak? Bomba! Csak óvatosan, mert könnyen elárasztja a tégelyt.

  • Budapest: Na, ez már egy komolyabb kaliber! Kicsit másabb íze van, mint a többi kajszinak, olyan, mint egy jó bor: finom, elegáns, de nem mindenki érti meg.

  • Ceglédi arany: A neve önmagáért beszél! Arany színű, aranyos ízű. Gyönyörű színű lekvárt ad, mintha naplementét tennél az üvegbe. A gyerekek imádni fogják!

A lényeg a puha hús! Mintha vajat kenjél a kenyérre, csak édesen. A rostok? Tökmindegy, azt a lekvárfőzős gépezet szépen eldolgozza. Aztán meg a sok cukor eltakarja a “sobors” létezését. Tudod, a rostos kajszikból csak izomlázad lesz a lekvárfőzés után, és egy olyan lekvár, ami olyan, mint egy macska köhögése. Én idén 30 kiló Ceglédi Aranyból főztem lekvárt, olyan lett, mint az anyukámé, csak szebb. Egy jó tipp: egy kis citromlé a vége felé csodákra képes!

Mikor érik a szilva?

Ó, a szilva… mikor is van az a szilvaszezon? Mintha valami homályos emlék derengene… vajon mit is csináltam tavaly ilyenkor?

  • Ringló: Augusztusban, ha minden igaz. Rózsaszínes-lila, gömbölyű, szép nagy darabok. Frissen kell enni, vagy befőzni, azt hiszem. Én mondjuk nem szeretem a befőttet, anyám imádja.

  • Stanley: Augusztus vége felé. Sötétkék, hosszúkás, nem olyan batár nagy. Jó frissen, befőttnek, meg fagyasztva is. Na, ez már jobban hangzik. Fagyasztva, hmm…

De mi van a többi fajtával? Van még valami, nem?

  • Van valami korai fajta, de nem jut eszembe a neve. Talán július? Vagy július vége?
  • Aztán van a Besztercei, az tipikus, nem? De mikor is szüreteltük? Szeptember? Talán október eleje?

Hogy lehet, hogy ennyire feledékeny vagyok? Talán többet kellene szilvát ennem. A szilva jót tesz az agynak? Vagy csak a memóriámnak kéne egy kis rásegítés? Most komolyan, hogy lehetek ennyire szétszórt?

Egyébként meg, kit érdekel a szilva? Persze, finom, meg minden, de tényleg ez a legnagyobb gondom? Lehet, hogy kéne találnom valami értelmesebb elfoglaltságot. Például… nem is tudom.

  • Érdemes még tudni: A szilva tele van vitaminokkal. Azt hiszem, A-, C-, meg K-vitamin van benne. Meg rost is, az biztos. Jót tesz a székrekedésnek, ha valakinek az a baja. Mondjuk, nekem sose volt ilyen problémám, szerencsére.
  • Ja, és a kajszibarack: Azt is szeretem. De az mikor is érik? Június? Vagy július eleje? Azt tuti tudom, hogy hamarabb van, mint a szilva.

Milyen gyümölcsből lehet pálinkát főzni?

A napsütötte szőlőhegyek illata, a levelek selymes susogása… Emlékszem nagyapámra, ahogy a szőlőtörköly illatú, forró üstök fölött görnyed. A levegő édes, nehéz, erjedéssel terhes. Szilva, körte, alma… mintha egy édes álom lenne, tele gyümölcsös illatokkal, a napsütés aranysárga fényével megvilágítva. A szilvapálinka sűrű, mélylila színe, ahogy a pohárban csillog, mintha egy kis darabka nyár lenne.

A kajszibarack puha, bársonyos bőre, a meggy fényes, rubinvörös színe – mindez beleolvad a pálinka lényegébe, a lélekbe. A cseresznye vidám, játékos frissessége… minden gyümölcs egy-egy történet, egy-egy emlék, a föld íze, a nap ereje, beleszőve a családi hagyományokba.

És az eper? Finom, lágy, mint egy esti álom. De Magyarország minden gyümölcse rejthet magában egy kis pálinkát, egy csepnyi örömöt.

  • Leggyakoribb alapanyagok: szilva, körte, alma, kajszibarack, meggy, cseresznye, szőlőtörköly, eper
  • Más gyümölcsök: tulajdonképpen bármilyen Magyarországon termesztett gyümölcsből készülhet. Az osztrák tartományokban szigorúbbak, csak a helyi kajszibarackból.
  • Hagyomány: A 20. század előtt a szilvapálinka volt a legelterjedtebb.

Mikor szedjük le a szilvát?

Anyu szilvás kertje… a nyári emlékek illata. Május végén már izgatottan jártam körbe a fákat, kerestem a legérettebb szemeket. Főleg a Black Splendorokat figyeltem, azok voltak a kedvenceim, valahogy mindig korábban beértek, mint a többi.

  • Mikor érik? Attól függ!
  • Black Splendor: Június eleje.
  • Angeleno: Szeptember közepe.

Emlékszem, egyik évben, talán 2018-ban, olyan korán jött a meleg, hogy már május végén csipegettem a Black Splendorokból. Egész nap a fán lógtam, szinte szédültem a sok édes gyümölcstől. Aztán szeptemberben, amikor az Angeleno szilvák kezdtek pirosodni, már kicsit megcsömörlöttem a szilvától, de azért segítettem anyunak a befőzésben.

A szilva érettségének ellenőrzése:

  • Szín: Mély, egyenletes szín.
  • Puha tapintás: Nem kemény, de nem is túl puha.
  • Könnyen leválik: Ha enyhe rántással lejön a fáról, jó!

Azt hiszem, a legfontosabb, hogy figyeljük a fákat, kóstolgassuk a szilvákat. Nincs jobb, mint a napérlelte, friss gyümölcs íze. Ez a szilvaszüret számomra mindig is a családi összetartozást, a nyári szünet gondtalan napjait jelentette.

#Gyümölcs #Lekvár #Szilvalekvár