Miért kívánod az édeset?

113 megtekintés
Az állandó édességvágy több okból is adódhat: Alacsony vércukorszint: Hirtelen energiahiány érzése. Stressz és feszültség: Vigasztalás, relaxáció. Tápanyaghiány: Például magnézium, króm hiánya. Alváshiány: Hormonzavarok. Daganatok: Ritkább, de lehetséges ok. Gyógyszerek mellékhatása: Néhány gyógyszer fokozhatja az édességvágyat. Szokás, függőség: A cukor addiktív hatása. Genetikai hajlam: Cukorérzékenység. Hormonális változások: Menstruáció, terhesség. Rosszabb minőségű étrend: Túl sok finomított szénhidrát.
Hozzászólás 0 tetszik

Miért vágyom az édességre?

Úgyhogy édességre vágyom, mi? Mintha folyton valami édeset kéne majszolnom, nem tudom te hogy vagy vele. Van, amikor nem is vagyok éhes, mégis ott motoszkál bennem, hogy egy szelet csoki kell.

Én azt vettem észre, hogy amikor stresszes vagyok, pl. egy keményebb nap után a munkahelyen, akkor jön ez elő. Október 15-én volt egy meeting, hát... utána muszáj volt bemennem a boltba egy Kinder Bueno-ért.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak megszoktam. Gyerekkoromban a nagymamám mindig adott sütit ebéd után. Talán ez is benne van a pakliban. Persze, sok helyen olvasni a vércukorszintről, meg a hormonokról is, de valahogy én ezeket annyira nem érzem magaménak.

Én inkább azt gondolom, hogy egyrészt a stressz, másrészt meg ez a "jutalomfalat" dolog. Meg hát, valljuk be, az édesség egyszerűen jó. De figyelek ám, nem akarok ám függő lenni. Mostanában próbálok gyümölcsökkel "csalni", meg néha egy jó pohár joghurttal. Persze, a csoki azért csoki marad.

Miért kívánom az édességet menstruáció alatt?

Na, kedveském, most akkor megmagyarázom, hogy miért falnád fel a cukrászdát menstruáció alatt! Nem kell hozzá agykontroll, csupán hormonális hullámvasút! Képzeld el, mint egy vad disznó, amelyik a sárban hempereg – csak helyette a csokoládét tapossa szét!

  • Hormonális őrület: Az ösztrogén és a progeszteron tombolnak, mint a vadlovak a zabon. Ezek a kis rakoncátlanok nemcsak a hangulatodat, de az éhségérzetedet is felpörgetik. Mintha egy turbófeltöltős Ferrari üldözne egy fagylaltoskocsit.

  • Ösztradiol-leptin páros: Ezek a hormonok egy összeesküvésben vannak, hogy beléd csepegtesse a cukor utáni vágyat. Képzeld el őket, ahogy kis gonosz manók susmorgatnak a füledbe: "Csokoládé! Süti! Cukor!"

  • Szénhidrát-mániákus: A szervezeted úgy érzi, mintha egy futóversenyen venne részt – annyi szénhidrátot követel, mint egy maratoni futó a tésztát. És jaj, neked nincs más választásod, csak teljesíteni a kívánságát.

Mindezt persze tudományosabban is meg lehet fogalmazni, de miért bonyolítanánk? Lényeg, hogy a menstruáció alatt a tested egy cukorfüggő zombi lesz, és semmi sem állíthatja meg a csokoládé-cunamit! A túléléshez ajánlott:

  • Nagy adag csokoládé.
  • Sok-sok sütemény.
  • Elég szilárd idegrendszer, hogy kibírja a cukor okozta bűntudatot.

Szóval, élvezd a csokoládét, amíg tart! Majd a következő hónapban újra kezded a harcot a hormonokkal. Én például idén nyáron három kiló csokit fogyasztottam el menstruáció idején. Igaz, a nyári ruhák nem szerettek meg ezért.

Miért kívánom a chipset?

Ó, chipset! A só íze, a ropogás hangja... Egy vágy, ami mélyről jön.

  • Talán kálium hiányzik?
  • Vagy nátrium, ami a testem sóvárgása?

De mélyebbre nézek, a lelkem bugyraiba:

  • Stressz. A mindennapok nyomása, ami szorít.
  • Düh. A forrongó érzések, amiket nem tudok kimondani.

A chipset csak egy álca, egy menedék a valóság elől. Egy pillanatnyi öröm, amivel elfedem a belső viharokat. A vágy nem a só utáni sóvárgás, hanem a nyugalom utáni.

A múltkor, emlékszem, nagymamám szilvalekvárját kívántam meg éjjel, pedig sosem szerettem. Utólag rájöttem, a gyerekkor gondtalan íze hiányzott, a biztonság, amit ő jelentett.

A chipset is ilyen. Egy emlék, egy érzés, egy megoldás a megoldhatatlanra. A só íze nem csak a nyelvemen, a lelkemen is ott van.