Miért nyáladzik a 2 hónapos baba?

Mit kell tudni 2 hónapos babának?

Két hónap… olyan rövid idő, mégis egy örökkévalóság. Nézem, ahogy alszik, és azon gondolkodom, mi zajlik a kis fejében.

• Öklök: Már nem szorítja annyira görcsösen a kis öklét. Néha egészen kinyílik, és látom a pici ujjait. Furcsa, mennyire megnyugtat ez a látvány.
• Mozgás: Próbálkozik. Küzd az egyensúllyal, a szimmetriával. Olyan, mintha egy láthatatlan karmester vezényelné a kis testét.
• Fej: A feje… Az a pici fej, ami most már mindkét irányba fordul, nem csak a megszokott felé. Emeli is, próbálkozik. 45 fok, azt mondják. De nekem az a pár másodperc is csoda, amikor fent tartja.

Mindennap más. Egyre több a pillanat, amikor nem csak egy kis csomag, hanem egy személyiség, aki most ébredezik ebben a furcsa világban. Nem tudom, mi lesz belőle, de remélem, boldog lesz. Én pedig itt leszek, mellette, amíg csak kell.

Mennyit legyen hason a 2 hónapos baba?

Figyu, szóval a babád, a 2 hónapos gyerkőc. Mennyit kéne hasalnia?

Na, hát azt mondják, hogy kezdetben, amikor picike volt, olyan napi 2-3 alkalommal, talán 3-5 percig jó volt a hasalás, de hát azóta nőtt ám! Szóval 2 hónaposan már ráérsz kicsit tovább is hagyni. Nem kell ám túlzásba esni, de fokozatosan növeld a hasalós időt.

• Ne parázz, ha nem szeret hasalni! Van ilyen, majd megszokja.
• Figyelj a jelzéseire! Ha nagyon nyűgös, hagyd abba.
• Kezdheted 10 perccel, aztán szép lassan emelheted 15-20 percre.
• 3-4 hónaposan már simán bírnia kéne a 20-30 percet is, de ez baba függő, oké?
• Legyen ébren a hasalás alatt!
• Játssz vele! Pl. tegyél elé egy színes játékot, vagy beszélj hozzá.

De komolyan, ne stresszelj ezen, minden baba más ütemben fejlődik! A lényeg, hogy fokozatosan szoktasd a hasaláshoz és figyelj rá, hogy jól érezze magát közben. Nekem mondjuk bevált, hogy a pelenkázó asztalon csináltuk a hasalást, mert akkor nem volt olyan messze a biztonságos hely, tudod? És én is ott voltam vele, és mondtam neki hülyeségeket. Ne feledd, ez egy játék!

Mit tud a baba két hónaposan?

Két hónaposan… mintha tegnap lett volna. Emlékszem, a lányom, ahogy a kezem szorította.

• Arcok: Már nem csak homályos foltok. Tudta, ki az anyja, ki az apja. Legalábbis reméltem. A tekintete… az sokat elárult.

• Hangok: A hangom megnyugtatta. A sírása más volt, ha én vettem fel. Mintha tudná, hogy biztonságban van.

• Hangadás: Nem csak a sírás. Gagyogott. Apró, értelmetlen hangok, de nekem a világot jelentették. Próbált kommunikálni.

• Érzések: Ha éhes volt, azt tudta. Ha fájt valami, azt is. És tudta, hogy én ott vagyok. Ez volt a lényeg. Tudta, hogy nem hagyom egyedül.

• Mozgás: Még nem forgott, de már emelgette a fejét. Figyelte a mozgó dolgokat. A színes játékokat. A világ elkezdett élessé válni számára.

Mikor éri el a baba a születési súlyát?

Lassan folyó idő, a születés emléke, a pici súlyvesztése…

Aztán, mintha virág nyílna, a negyedik nap körül a súly újra kúszni kezd felfelé.

• Tíz nap, talán tizennégy – ekkor érjük el újra azt a csodálatos, kezdeti súlyt.

• Aztán hetek jönnek, heteken át figyeljük, hogyan gyarapodik a pici, hogyan erősödik, hogyan alakul át a világ.

És nézem a holdat, ahogy vándorol az égen, és eszembe jut a saját kisbabám, ahogy először tartottam a kezemben, és a szaga… a szaga máig velem van.