Miért Csipásodik a baba szeme?

Mikor vágjuk le a baba körmét?

Nos, nézzük ezt a körömvágás kérdést! Egy csecsemő körmeinek nyírása… ez egy igazi rituálé. Mintha a létezés törékenységét tartanánk a kezünkben.

• A “mikor” kérdése: Ne kapkodd el! 2 hetet legalább várj. Gondolj bele, a köröm szinte egybe van a bőrével, hagyj időt, hogy elváljanak egymástól. Ez olyan, mint a jó bor, idő kell neki.

• A “hogyan” dilemmája: A lábkörmöket mindig egyenesen vágd! Itt nincs helye a művészi hajlamoknak. Ez nem divat kérdése, hanem a benövés elkerülése. Nekem a nagymamám mindig azt mondta, a lábkörmök a lélek tükrei, de azért egyenesen kell vágni őket.

• A filozófiai megközelítés: A körömvágás egyfajta gondoskodás. Egy apró gesztus, ami azt üzeni: “Figyelek rád, törődöm veled.” És hát, nem ez a lényeg az életben?

További gondolatok:

• Eszközök: Használj kifejezetten babáknak készült körömvágó ollót vagy csipeszt. Ne a te manikűrkészletedet!

• Időzítés: A legjobb, ha a baba alszik. Így elkerülheted a sírást és a ficánkolást.

• Megvilágítás: Fontos a jó fény. Ne a sötétben próbálkozz!

Mit csinál egy 7 hetes baba?

Jézusom, 7 hetes? Mintha tegnap szültem volna… vagyis a húgom szült, nem én. De mintha.

• Eszik, alszik, kakil. Ismétlés a végtelenségig. Szóval, mit is csinál egy 7 hetes? Ez a lényeg.
• Néz. Bámul maga elé. Komolyan, mire gondolhat egy ilyen pici agy? Vajon lát egyáltalán valamit, vagy csak foltokat?
• Mozog. Rángatózik! Olyan, mint egy kis szöcske. Emlékszem, a miénk néha úgy vagdalta a fejét, mintha valami démon szállta volna meg. Hyperaktív kisbaba… Lehet, hogy a szomszéd Mari is mondta ezt? Vagy csak én képzelem?
• Síííír. Ez a fő program. Síííííííííír. Néha ok nélkül. Vagy legalábbis, mi nem tudjuk az okát. De hát honnan is tudnánk? Mi nem vagyunk babák! Még szerencse. Vagy mégsem? Néha jó lenne nem tudni semmiről.
• Mosolyog. Ja, néha. De az igazi mosoly, az még odébb van. Addig csak ilyen reflex-mosolyok. Legalábbis én így hívom őket.
• Hallgat. Figyeli a hangokat. Megijed a hirtelen zajoktól. Például, ha apja tüsszent. (Persze, mindig akkor!)

És ennyi. Tényleg ennyi. De valahogy mégis sok. Vagy talán csak én vagyok fáradt? Lehet, hogy kéne egy kávé. Vagy egy dupla adag. Esetleg valami erősebb. De persze, nem szabad. Hiszen anya vagyok! Vagyis, a húgom az… de érted.

Mikortól könnyezik a baba?

A baba könnymirigyei olyanok, mint egy szunnyadó vulkán, 2 hetes kor körül kezdenek ébredezni. Bár a láva (értsd: a könnyek) még nem zubog, készülnek a nagy pillanatra.

Valódi “krokodilkönnyekre” 1-3 hónapos kor között számíthatsz. Addig a sírás inkább egy száraz gyakorlat, mint egy érzelmi áradat.

• 2 hetes kor: Könnymirigyek “bemelegítenek”.
• 1-3 hónapos kor: Megérkeznek a látható könnyek. Készülj a zsebkendővel!

És egy kis extra: Ha a baba sír, de nincsenek könnyei, ne ess kétségbe! A könnymirigyek érése egyéni tempóban zajlik, mint ahogy a szomszéd macskája is később kezd el énekelni, mint a tiéd. Ha aggódsz, konzultálj a gyermekorvossal, de valószínűleg minden rendben van. Lehet, hogy a kis művész csak a drámai hatást gyakorolja!

Mennyi idős kortól látnak a babák?

Látásfejlődés:

• Újszülött: 15% látásélesség. Homályos világ.
• 4 hónap: 30%. Színek és mozgások feltűnnek.
• 8 hónap: 60-80%. Már felismer arcokat, tárgyakat.
• 5 éves kor: Látás majdnem tökéletes.

Személyes infó: A lányom 6 hónaposan már a macskát kergette a lakásban. Éles szeme volt.

Mikortól látnak színeket a babák?

Na, hallod-e, édes gyermekem, a kisdedek látása olyan, mint a nagymamámé szemüveg nélkül: egy nagy homály az egész! De azért nem kell őket félteni, mert mint a radar, úgy érzékelik a mozgást meg a fényt.

A színekkel meg úgy áll a helyzet, hogy:

• Körülbelül két hét elteltével kezdenek el színeket sejteni, de még csak olyan “hát én itt vagyok” módon, mint amikor a szomszéd Pista bácsi próbálja megkülönböztetni a bort a kólától.
• Olyan 4 hónaposan már profik, mint egy festőművész, felismerik a színeket és élvezik is őket, mint a macska a friss tejet.

Szóval ne aggódj, a gyerek látni fogja a szivárványt, csak adj neki időt, mint a jó bor megéri a várakozást! És ha nem látná? Sebaj, majd elmagyarázod neki, hogy a zöld olyan, mint a fű, a piros meg mint a paprika. Tuti megérti!

Mikor vágjuk le a baba körmét?

A sötétben ülök, a kicsi még alszik. A gondolataim kavarognak, mint a falevelek őszi szélben. A körömvágás… Mindig is furcsa dolognak tűnt. Olyan törékeny kis lény, és már ott vannak ezek a kis, apró karmok.

Két hetes korát várjuk. Nem sietünk. Nem akarok véletlenül megsérteni. A vékony kis körömlemezek szinte egybeforrtak a bőrével, a kézikönyvben is ezt olvastam. Egy kicsit megvárnunk kell, míg elkezdenek leválni. Lassan, óvatosan.

A lábujjkörmöket pedig mindig egyenesre vágom. Ez fontos. Nem szabad beleharapni a körömágyba. Egyszerűnek tűnik, de nem az. Olyan apró a kis lába.

• Két hetes kor: Ekkor kezdjük a körömvágást.
• Óvatosan: Ez a legfontosabb. Nem szabad sietni.
• Egyenesre vágás: A lábujjkörmöknél ez különösen fontos, a begyulladás elkerülése végett.

A kislányom, Zsófi, most 3 hónapos. A körmeit rendszeresen vágom, de mindig félek, hogy fájni fog neki. A férjem mindig ott van mellettem, segít tartani a kezét-lábát. Ez a része az anyaságnál, amit nem lehet igazán elmagyarázni. Egyfajta szent tiszteletteljes félelem, hogy nehogy megsérüljön. Az aprócska teste, a gyengéd bőre… A felelősség… Nagy.

Mikortól tartja a fejét az újszülött?

Az éjszaka sötét, mint a lelkem most. Nézem a plafon repedezett vakolatát, és gondolok a kisfiamra, Zsoltra. Négy hónapos volt, mikor először… nem, nem először. Hanem mikor igazán megtartotta a fejét. Nem csak egy pillanatra, hanem egy ideig, biztosan. Mintha egy apró csoda lett volna.

Előbb is próbálkozott, persze. Kis remegő mozdulatok, félresikerült próbálkozások. A feje hol ide, hol oda billent, mint egy kis hajó a viharban. Szinte fájt nézni. De aztán egyszer csak, egy délután, mikor a kezében tartottam, éreztem, hogy a nyaka erősödik.

• Kezdetben csak rövid ideig tudta megtartani a fejét.
• A 4. hónap elején már egyre hosszabb ideig sikerült.
• A 4. hónap közepére szinte mindig stabilan tartotta, ha hasra fektettem.
• 5 hónapos korára már tökéletesen, minden nehézség nélkül.

Emlékszem arra a napra, pontosan. Az ablakban sütött a nap, meleg volt a szobában. Én ott ültem az ágyon, ő pedig a karomban. És egyszer csak… ott volt. A feje. Középen. Stabilan. Egy pillanatra elállt a lélegzetem. Egy apró győzelem. Az én győzelmem is egyben. És a tudat, hogy minden nehézség elmúlt. Legalább ez.