Milyen hangot ad ki a méh?

25 megtekintés
A méhek hangja nem csupán zümmögés! A méhanya jellegzetes hangja a tütülés, mely egy magas, gisz hangmagasságú, kétszekundumos hang, amit rövidebbek követnek. A még ki nem kelt anyák hangja pedig kvákogásként hallható.
Hozzászólás 0 tetszik

Méhek hangja: Milyen hangot adnak a dolgozók?

A méhek hangja… Mindig is lenyűgözött. Tavaly nyáron, júliusban, a nagynéném kertjében – ahol rengeteg méh volt – hallottam először. Furcsa, mély zúgás volt, de nem a megszokott zümmögés.

Egyik ismerősöm, aki méhész, mondta, hogy az a méhanya hangja, tütülésnek hívják. Gisz hangmagasságú, olyan, mint egy alacsony ász. Először egy két másodperces hang, aztán rövidebbek következnek.

Képzeld, még a kikelés előtt lévő méhanyák is "tütülnek", csak kívülről kvákogásnak hallatszik. Azt hiszem, a nagynéném kertjében ezt is hallottam. Nagyon érdekes élmény volt. Azóta is keresgélek információt róla, de elég nehéz pontos leírást találni.

Valóban a szűzanyák jelzése ez a hang, hogy készen állnak. Mintha egy titkos üzenet lenne a méhcsaládnak. Csodálatos, hogy ilyen kis lények is képesek ilyen komplex kommunikációra.

Mit eszik a méhecske?

Nektár. Méz. Virágpor.

  • Nektár: Szénhidrát. Energia.
  • Méz: Tartósított nektár. Téli tartalék.
  • Virágpor: Fehérje. Növekedés.

Virágpor a rágókkal. Fehérje: anya, lárvák, dajkák. A túlélés egyszerű képlet.

A természet nem téved. Az ember annál inkább. A méhek halála az emberi felelőtlenség.

Mit gyűjt a méh?

Aranysárga napsugarak simogatják a virágokat, illatuk édes, szédítő. A méhek, apró, szorgos lények, zümmögve keringenek közöttük. Látvány, mintha egy élő, aranyló porfelhő táncolna a virágmezőn. Egy-egy méh, terhes lábán, nektárt cipel, életnedvet, melyet a virágok szívéből szívott el.

Ez a nektár, aranyos könnyként csillog, a virágok titkos ajándéka. A méh teste, apró, bársonyos, vibráló. A nektár édes terhe, a kaptár felé tartó út, életük értelme.

A kaptárban, mélyen a föld alatt, vagy magasra épített faodúban, a nektár átalakulásának varázsa zajlik. A méhek, a dolgozók fáradhatatlanul dolgoznak, átadva a nektárt a házi méhnek, a kaptár szívének.

  • A nektár gyűjtése: A virágok édes ajándéka, a méh életének lényege.
  • A nektár feldolgozása: A kaptárban zajló varázslat, a méz születése.
  • A méz tárolása: Arany színű kincs, a téli napokra való felkészülés.

A méz, a nektár átalakult formája, mély arany fényben ragyog a lépekben. Mély, gazdag illata betölti a kaptárt, élettel, reménnyel, édes ígérettel. A méz nem csak élelem, hanem a túlélés kulcsa is. A méhek szorgalmának gyümölcse, a természet csodája, melyet a nap simogat, és az évszakok ritmusa formál. Ez a méz 2024-es termés.

A méhek persze nem csak nektárt, hanem virágport is gyűjtenek, ami a kaptár fehérjeszükségletét biztosítja.

Hány szeme van a méhnek?

Öt szemük van! Na jó, nem pont úgy, mint nekünk. Két hatalmas, összetett szemmel büszkélkedhetnek, tele apró szemecskékkel. Az anya méhben 4000, a dolgozóban 4500 van belőlük, a herében meg 9000! Elképesztő, ugye? Mintha egy millió apró kamerával néznék a világot.

És akkor ott vannak még a három pontszemük... olyan, mint egy kis extra, mellékes látás. Csak közelre látnak velük. Szóval, nem igazán a látás a fő erősségük, inkább az érzékelés. Azt hiszem, ez egyfajta navigációs rendszer, segít tájékozódni a sötétben.

Gondoljatok bele, 300 képkocka másodpercenként! Én már el is fáradnék tőle. Mintha egy szupergyors filmet néznének folyamatosan. És én itt szenvedek a lassú wifi miatt... Mit szólnátok egy ilyen látáshoz? Képzeljétek el, hogy a napraforgók virágai milyen gyorsan pörögnek a szemük előtt! Vagy egy méhraj mennyire lenne egy zűrzavar...

Egyébként, tudtátok, hogy a méhek színeket is látnak? Persze, nem ugyanazokat, mint mi. Nekik a kék és a zöld a legfontosabb. A vöröset meg alig látják. Milyen furcsa lehet a világ a szemükben! Mindig elgondolkodom ezeken...

  • Összetett szemek: anyaméh ~4000, dolgozó ~4500, hereméh ~9000 szemecskével
  • Három pontszem: közel látásra
  • Képkocka/másodperc: 300
  • Színek: főként kék és zöld

Azt hiszem, holnap kimegyek a kertbe, és megfigyelek egy méhet. Bár kicsit félek a csípéstől...