Melyik hónapban érik a szilva?

Mikor érik a szilva? Mikor szüretelhető a szilva?

Ó, a szilva, az egyik kedvenc gyümölcsöm. Emlékszem, nagymamám kertjében, Kiskunfélegyházán, mindig szeptember elején kezdett beérni. Illatos, lédús szilva, egyenesen a fáról... semmihez sem fogható.

De persze, a "szeptember eleje" nem szentírás. Sok múlik az időjáráson, a fajtán. Nagymamám beszélt "Korai besztercei"-ről meg "Stanley"-ről, mind máskor érik.

Azt hiszem, a legbiztosabb, ha figyeled a fádat. Ha a szilva könnyen lejön a fáról, ha már mély, sötét színű, és ha puha tapintású... akkor valószínűleg itt az ideje a szüretnek.

Én úgy szoktam, hogy megkóstolok egyet-kettőt. Ha édes, zamatos, akkor nekiállok leszedni a többit. Egyébként nem érdemes kapkodni, mert savanyú lesz.

Persze, volt, hogy türelmetlen voltam. Emlékszem, egyszer augusztus végén, még kicsit keményen szedtem le, gondoltam majd megérik a konyhapulton. De sosem lett az igazi. Tanultam belőle.

Megjegyzem, hogy a Villás Kertészet oldalán is azt írják, hogy a szilva szeptember elejétől érik. Szóval valószínűleg jó nyomon jársz, ha akkor kezdesz el figyelni a fádat.

Szerintem a legjobb, ha a saját kertedben, a saját szilvafádat figyeled. Az a legpontosabb "érési idő" amit valaha kaphatsz. Sok sikert a szürethez, remélem finom lekvár lesz belőle!

Melyik hónapban érik az alma?

Szeptemberben, a szüleim kertjében szedtük az almát. 2023 volt, emlékszem, mert akkor vettem meg az új fényképezőgépemet, és lefotóztam az egész procedúrát. A levegő édeskésen illatozott, még a hideg reggeli szellő is almát hozott. Azt hiszem, egyfajta Jonatán volt, hatalmas, pirosra érett gyümölcsök. Aztán egyszer csak ott volt a kezemben, nehéz, simogatóan meleg a bőrömben. Könnyű volt meglátni, hogy melyik érett: fényes, telt volt, nem volt sehol zúzódás.

Aztán a következő napon elkezdtük az elkészítést. Az alma leve volt a favoritunk.

• Először megmostuk az almát, alaposan.
• Aztán reszeltük, és kipréseltük a levét.
• Azt a levet aztán befőztük.

A befőzés nehéz volt, mert sokat kellett keverni. A karom fájt utána. De a frissen elkészült almaízű lé megérte minden fáradságot! Az illata egész télen betöltötte a konyhát. Olyan intenzív volt, hogy a leghidegebb napokon is melegséget érzett az ember tőle.

Most is eszembe jut az a napsütötte szeptemberi nap, az érett almák súlya a kezemben, és az a friss almaízű lé, amivel tele volt a kamra. Legalább 10 üveg lett belőle.