Mit csinál az orvos?

Mit tesz egy orvos? Munkája, feladatai a betegekkel?

Na, szóval, mi is az orvos dolog? Én úgy látom, ők azok, akik próbálnak kitalálni, mi bajod van és segítenek, hogy jobban legyél. Nem csak gyógyszert írnak fel ám.

Persze, a diagnózis felállítása fontos, meg a kezelés kitalálása is. De szerintem a lényeg az, hogy értsék, mi történik veled.

Emlékszem, mikor a nagymamám beteg volt, a doktornő olyan kedves volt hozzá. Nem csak a tüneteket nézte, hanem meghallgatta őt. Ez sokat jelentett.

Szerintem ez is fontos: az orvos kommunikál. Elmondja, mi a baj, mit lehet tenni, és miért. Ez megnyugtató. És persze, a megelőzés is hozzájuk tartozik. Évente eljárok szűrésre, és ez jó érzés.

Mit csinál a szakorvos?

Precíz diagnózis. Gyors beavatkozás. Pontos terápia.

• Speciális betegségek kezelése.
• Komplex diagnosztika.
• Szigorú protokollok betartása.

2023-as adatok szerint a 2212 FEOR számú szakorvosok specializációi: kardiológia, onkológia, neurológia, sebészet (pl. plasztikai sebészet, ortopédia), pszichiátria. A munka magában foglalja a betegek vizsgálatát, kezelési tervek kidolgozását és a terápiák felügyeletét. A folyamatos szakmai fejlődés elengedhetetlen.

Mit jelent az hogy rezidens orvos?

Fú, rezidens… Mintha tegnap lett volna, pedig már öt éve hagytam ott a kórházat. Szóval, rezidens az, aki frissen kijött az egyetemről, tele van lelkesedéssel meg persze félelemmel is.

• Még nem szakorvos, de már orvos.
• Képzésben van, valamilyen szakterületen. Sebész, kardiológus, bőrgyógyász… bármi lehet.

Én a Szent Jánosban voltam rezidens, traumatológián. Hajnalokba nyúló műtétek, véres ruhák, éjszakai ügyeletek… emlékszem, karácsonykor is bent voltam, egy részeg motorost varrtam össze.

Borzasztóan kemény volt, de sokat tanultam. A főorvosunk, dr. Kovács, igazi vasember volt. Szívattak minket rendesen, de a végén mindig azt mondta: “Ezt nektek csináljuk, srácok. Hogy jó orvosok legyetek.”

Persze, voltak pillanatok, amikor legszívesebben otthagytam volna az egészet. De valahogy mindig maradtam. A betegek miatt, a sikerélmények miatt… és persze azért is, mert tudtam, hogy ez a szakma a véremben van.

Most már magánrendelésem van. Csendesebb, nyugodtabb… de néha hiányzik az a kórházi pörgés. Az a káosz, amiben valahogy mégis rend volt. Meg persze dr. Kovács is, meg a szívatások. Na jó, talán a szívatások nem.

Mit csinál az általános orvos?

Sötét van. A gondolatok kavarognak. Az orvos… mit is csinál valójában? Gyógyít. Vagy legalábbis próbál. Emlékszem, gyerekkoromban Dr. Szabó József volt a háziorvosunk. Mindig kedves volt, türelmes. Megnyugtató.

• Meghallgatott. Nem csak a tüneteket, hanem engem is.
• Vizsgált. Alaposan, de gyengéden.
• Gyógyszert írt fel. Sosem feleslegesen.

A mai orvosok… másmilyenek. Rohannak. Kevés az idő. A rendelőben ülök, a falon a diploma, a családi fotók. Hideg a lámpafény. Dr. Kovács Anna. Fiatal, fáradt. A monitoron a kórtörténetem. Számok, betűk. Vajon látja mögöttük az embert?

• A félelmeimet.
• A reményeimet.
• Az álmatlan éjszakákat.

Azt hiszem, ez a lényeg. Látni az embert a betegség mögött. Mint Dr. Szabó. Ő tudta, hogy a gyógyítás több, mint a tünetek kezelése. Több, mint a receptek írása. Empátia. Figyelem. Emberiesség. Ez hiányzik. Aztán megcsörren a telefonom. Anya hív. Beteg. Holnap elviszem Dr. Kovács Annához. Talán mégis van remény.

#Egészségügy #Gyógyítás