Mennyi C-vitamin van egy Grapefruitban?

Milyen déli gyümölcsök vannak?

Mangó... aranyló hús, napfény íze. A nagymamám kertjében termett, emlékszem, ahogy ragadt tőle a kezem.

Papaya, narancsos lágyság, mintha a reggeli nap sugara olvadna szét a számban. A nyaralások emléke, örök nyár.

Ananász, a koronás király. Szúrós külső, édes belső, a nagybátyám mindig hozott a piacról.

Banán, a mindennapi édesség. Emlékszem, óvodásként mindig banánt majszoltam.

Kókuszdió, a hullámok hangja, a távoli partok illata.

Guava, a rejtett ékszer, egy egzotikus kert titka.

Passionfruit, a szenvedély gyümölcse, egy csók íze.

Avokádó, a zöld krémesség, a déli szél simogatása.

• Mangó: Édes, ragacsos, napfényes.
• Papaya: Lágy, narancsos, nyári emlék.
• Ananász: Édes-savanyú, koronás, ünnepi.
• Banán: Krémes, sárga, hétköznapi.
• Kókuszdió: Frissítő, fehér, tengerparti.
• Guava: Illatos, rózsaszín, egzotikus.
• Passionfruit: Savanykás, lila, szenvedélyes.
• Avokádó: Krémes, zöld, lágy.

És még sokan mások... a déli gyümölcsök egy álom, egy utazás, egy emlék.

Milyen ételekben van C-vitamin?

Késő van. Csend van. Csak a gondolatok kavarognak.

Miben is van az a C-vitamin? Olyan egyszerű kérdés, mégis nehéz most válaszolni.

• Papaya: Emlékszem, a nagymamám mindig azt mondta, hogy a papaya jó a bőrnek. Mintha a C-vitamin valami titkos szépségelixír lenne.

• Brokkoli: Gyerekkoromban utáltam, pedig anya mindig erőltette. Most már értem, miért.

• Kelbimbó: Erről mindig a karácsonyi vacsorák jutnak eszembe. Persze, akkor sem szerettem.

• Grapefruit: Keserű, de frissítő. Ahogy az emlékek is néha.

• Narancs: A tél illata. Mindig volt itthon, amikor beteg voltam.

• Kivi: Furcsa, szőrös gyümölcs. Valahogy sosem értettem a népszerűségét.

• Karfiol: Sokoldalú, de unalmas. Mint az élet néha.

• Petrezselyem: Mindig a leves tetején. Apró, de fontos.

Talán a C-vitamin nem csak egy vitamin. Talán valami több. Talán az emlékek íze.

Mi az a gyümölcs?

Gyümölcs? Na jó, de mi is az?! A piacra kimegyek, és ott van: alma, körte, banán... egyszerű, ugye? De aztán jön a paradicsom, meg a paprika – azok is gyümölcsök! Kicsit fura, nem? Mintha a botanikusok egy nagy viccet játszanának velünk. A tudományos meghatározás meg azt mondja, hogy a virágból fejlődik, magot tartalmaz… blablabla. Én meg itt ülök a kajszibarackommal, és eszembe se jutna, hogy ilyesmivel foglalkozzak.

• Alma – szeretem a Granny Smith-et, savanykás, tökéletes a sütibe.
• Banán – reggelihez mindig kérek egyet, de a héját utálom hámozni.
• Paradicsom – azt hiszik gyümölcs, de én inkább salátában szeretem. A piacon ma vettem egy kosár pirosat, de a kertben lévő már kezd sárgulni.

És akkor ott vannak az olyan furcsaságok, mint a kókuszdió. Az is gyümölcs? Komolyan? Azt hiszem, itt nem tudok egyértelmű választ adni, a definiálás roppant bonyolult. Egyébként a kedvenc gyümölcslémm a mangó. Azt tegnap ittam.

Egész nap ezzel a gyümölcskérdéssel szenvedek. Most már tényleg elkezd fájni a fejem. Lehet, hogy túl sokat gondolkodtam rajta. Csak egy egyszerű alma akartam enni, de most itt ülök és filozófikuskodom. Na jó, abbahagyom. Megeszem a kajszibarackot. Pontosabban, már megettem.

Mi a zöldség mi a gyümölcs?

Zöldség: növény ehető része.

Gyümölcs: magot rejtő termés.

• Paradicsom: botanikailag gyümölcs. A konyhában zöldségként kezeled.
• Uborka: hasonló helyzetben van.
• Egy megállapodás: a definíciók nem mindig számítanak. A lényeg, hogy mit kezdesz vele.

Az íz és a felhasználás dönti el. A természet nem törődik a kategóriákkal. Mi teremtjük őket. De a természet mindig felülír.

Miért gyümölcs a paradicsom?

Na, ne már! Gyümölcs a paradicsom? Hát persze, hogy az! Mintha a dédi nagymamám kérdezné! Mintha a kutya eszik a kutyát! Hiszen a botanikusok, ezek a zöldséges-gyümölcsös szakértők, mind egy szálig ezt állítják! Egyenesen a virágból fejlődik ki, tele van maggal, mint egy disznó a rühesszel!

• Botanikai definíció: Pontosan úgy, mint a görögdinnye vagy az alma. Virágzik, megtermékenyül, és lám, egy piros, lédús bombát kapunk. Ez nem véletlen, emberek!

• A spagetti-paradoxon: Szóval ha jól belegondolsz, a kedvenc paradicsomos tésztád valójában gyümölcstészta. Gondolj csak bele, mennyire elegánsan hangzik! Ki tudja, talán ez a titka a nagy népszerűségének.

• És akkor még ott van…: A paradicsomlé, a paradicsomszósz, a paradicsomkrém… mind-mind gyümölcs alapú! Ezek után még mindig kételkedsz? Akkor megeszel egy kilót egy ültő helyedben! (Nem felelős vagyok a hasfájásokért!)

Egyéb érdekességek a paradicsomról (mert minek csak a lényegre szorítkozni?):

• A paradicsom eredetileg Dél-Amerikából származik.
• A Kolumbusz-kor után terjedt el Európában.
• A 18. században kezdték el nagyobb mennyiségben termeszteni.
• Több száz fajtája létezik, mindenféle színben és méretben. Vannak sárgák, narancsok, barnák is, nem csak a megszokott piros.

Na, most már érted, miért gyümölcs a paradicsom? Ha nem, akkor is! Egyél több paradicsomot! Segít az emésztéseden! (Talán…)

Melyik növény szárát fogyasztjuk?

Melyik növény szárát fogyasztjuk?

A spárga... a szárát esszük meg. Furcsa belegondolni, nem? Hogy egy növénynek éppen azt a részét választjuk, ami tartja az egészet.

• Spárga: A legkézenfekvőbb, talán. Tavasszal, mikor megjelenik a piacon, mindig eszembe jut a nagymamám kertje.
• Zeller: Néha elfelejtem, de a zeller szárát is rágcsáljuk. Valahogy sosem vágyom rá magában, de levesben, mártogatós mellett... egészen más.
• Rebarbara: A rebarbara szára... az édesség. Pitében, lekvárban. A leveleit sosem ettük meg, azok mérgezőek. Mindig féltem kicsit, hogy valaki véletlenül megkóstolja.
• Bambuszrügy: Ázsiai ételekben gyakran találkozni vele. Emlékszem, egyszer egy utazás során ettem egy bambuszrügyes levest. Furcsa, földes íze volt.

Még eszembe jutott valami... a krumpliszár! Bár ritkán, de a krumplinak a föld feletti szárát is meg lehet enni, ha fiatal. Az íze hasonlít a borsóhoz. Persze, a krumpli gumója a fontosabb, de néha a szárat is érdemes kipróbálni.